Örökség Alkotói Díjjal jutalmazta az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület Farkas Tamást. A békéscsabai Tabán Táncegyüttes művészeti vezetője, koreográfusa az Örökség Alkotói Díjat a napokban vette át Budapesten, az Erkel Színházban.
Az egyesület a szakmai elismerést, az Örökség Alkotói Díjat minden évben azoknak az alkotóknak, koreográfusoknak ítéli oda, akik az elmúlt időszakban, 5-10-15 évben olyan műsorokat készítettek, amelyekkel hozzájárultak az országos gyermek és ifjúsági néptáncmozgalom fejlődéséhez.
Örökség Alkotói Díj: Békéscsabától Szegeden át Győrig
Farkas Tamás köszönetet mondott a díj kapcsán azoknak az együtteseknek, társulatoknak Békéscsabától Győrig, Deszktől Nyíregyházáig, Komlótól Szegedig, amelyek lehetőséget biztosítottak számára az alkotói szolgálatra. Hangsúlyozta, hogy sok együttestől, társulattól kap bizalmat, tehát a díjat közös eredménynek is értékeli. Mivel a szakma egy nagy család, ahol mindenki ismeri egymást, baráti alapon, tiszteletből is kap felkéréseket, de volt olyan, hogy egy korábbi alkotása, koreográfiája alapján kínáltak számára lehetőséget.
Büszke a Szimptóma című koreográfiára
Az elmúlt évekből büszke többek között a Suvadás című alkotásra, amelyet az általa irányított békéscsabai Tabán Táncegyüttes számára készített. A Fekete Turka címűben pedig az Arad megyei Nadab település táncait dolgozta fel táncszínházi produkcióként, központi szerepben egy turkával, egy kecskének öltöztetett emberrel, akinek a sorsa megjelenik a színpadon. A Szimptóma című koreográfia ugyancsak emlékezetes számára. Itt négy betegség – a sclerosis multiplex, a Tourette-szindróma, a Parkinson-kór és bőrbetegségek – tüneteihez társított egy-egy táncot. A táncosokat pedig lánccal bekötötték, mintha börtönben lennének. Ezzel utalt a Gulagra, a holokausztra, Kádár-rendszer áldozataira, hogy nemcsak a bebörtönzés ténye kínozta őket, hanem számtalan betegség is, amelyek kezeletlenek maradtak.
Gyermekkorában is térformákat rajzolgatott
A békéscsabai Tabán Táncegyüttes művészeti vezetője Örökös Aranysarkantyús táncos. Elmondta, hogy lényegében nem váltott táncról alkotásra, hiszen az alkotás gyermekkora óta vonzotta, emlékszik, hogy általános iskolás korában is térformákat rajzolgatott, olyan variációkat, amelyek számára különlegesek, szimpatikusak voltak. A néprajzi kutatómunka során, gyűjtés közben, a terepen is sokszor azt nézi, hogy a filmre vett anyag, az adott népszokás – legyen az keresztelő vagy lakodalmi kikérés – miként néz majd ki a színpadon autentikus vagy táncszínházi formában.
Mindkettő működik a néptánc elemeivel
Farkas Tamás elmondta, hogy az érezhetőség és az érthetőség szempontja egyaránt érvényesül a koreográfia készítésekor. Az alkotónak kell eldöntenie, hogy csak éreztetni szeretné a hangulatot, vagy meg szerettetné értetni a nézővel a történteket. A két formához más mozgás dukál, de mindkettő működik a néptánc elemeivel. Hangsúlyozta: a magyarok és a nemzetiségek rendkívül gazdag hagyományokkal rendelkeznek a Kárpát-medencében, illetve a tradíciókhoz hozzá kell tenni a szintén jelentős paraszti szimbolikát is, amely szintén meghatározó.
Ha megvan az ötlet, onnantól tudatos a munka
Volt, hogy megkérdezték, ösztönös vagy tudatos alkotó vagyok-e. Nem tudom – folytatta a Tabán Táncegyüttes szakembere. Példaként hozta fel, hogy a Munkácsy Mihály ihlette darab, az Ecce homo egyszerűen csak bekattant neki. Elmondta, hogy ha megvan egy ötlet, akkor onnantól kezdve tudatossá válik az alkotói folyamat teljes mértékben: jön az utánaolvasás, a műelemzések értékelése, a könyvtári kutatás, a múzeumlátogatás, azaz próbál minél mélyebben ráhangolódni a témára. Hozzátette, hogy egy konkrét műsor elkészítése akár több éves folyamat is lehet – például van öt éve egy ötlete, amely kapcsán eddig nem volt olyan körülmény, hogy belevághasson a megvalósításának –, míg a konkrét koreográfia megalkotása pár hónapot vesz igénybe.
Licska Balázs
