Az Aranyszalma Néptáncegyüttes művészeti vezetőjét a néptánccal való kapcsolatáról, a tanításról és a hajdúnánási néptáncos mindennapokról is kérdeztük. Márton Attila nemrégiben átvehette az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület Örökség Pedagógiai Díját.
Beleszületett a magyar néptánc világába Márton Attila, a hajdúnánási Aranyszalma Néptáncegyüttes művészeti vezetője, a Bocskai István Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola néptáncpedagógusa. A tánctanár már a középiskola előtt eldöntötte, hogy ez lesz a hivatása, szakmai munkáját pedig nemrég országos szinten is elismerték. A néptánccal való kapcsolatáról, a tanításról és a hajdúnánási néptáncos mindennapokról is mesélt a Hajdú Online-nak.
Szüleim elmondása szerint már másfél évesen csapásoltam. Mindketten néptáncosok voltak, a Kállai Kettős Néptáncegyüttes tagjai, édesanyám pedig néptáncpedagógus még ma is. Beleszülettem ebbe a világba, így nem volt kérdés, hogy általános iskolában elkezdtem néptáncra járni. Édesanyám volt a néptánctanár
– idézte fel Attila. Véleménye szerint nem is a tánc, hanem a pedagógus iránti szeretet, illetve a közösséghez való tartozás, ami elsőre megfogja a gyerekeket. Felső tagozatos korában a futballra váltott volna, de édesanyja hatására végül mégis a néptáncnál maradt.
A középiskolai tanulmányait már a Szilágyi Zsolt vezette Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumban folytatta, ahol csatlakozott az akkor induló Figurás Táncegyütteshez.
Onnantól már nem volt kérdés, hogy mivel szeretnék foglalkozni az életem hátralévő részében. Az a mentalitás, erő és hangulat, amit ott tapasztaltam, teljesen magával ragadott – emlékezett vissza. Tanulmányait a Magyar Táncművészeti Főiskolán folytatta és mellette elkezdett néptáncoktatással is foglalkozni.
Márton Attila inkább tanár, mint szólista – A művészeti szakgimnázium után már nemigen találtam olyan együttest, amit magaménak éreztem. Kiváló oktatók voltak mindenhol, de valami mégis hiányzott. Ez a tapasztalat is arra ösztökélt, hogy később olyan együttest építsek, amit valóban családjuknak, otthonuknak éreznek a gyerekek és felnőttek. Úgy érzem, mára ezt sikerült elérnem – fogalmazott Attila. A húszas évei elején ő is – mint szinte valamennyi olyan táncos, akinek ekkorra már az élete szerves részévé vált a néptánc – igyekezett megméretni magát az országos szakmai versenyeken. Mint fogalmazott, már akkor is inkább tanárként tekintett magára, mint szólótáncosra, de ettől függetlenül próbára tette magát.
Akkor úgy éreztem, hogy a kudarcokért járok Békéscsabára, az országos néptáncfesztivál döntőire, de később rájöttem, hogy az ott szerzett tapasztalatok jelentősen az előnyömre váltak. Persze a kritikákat akkor nem volt jó megélni, de pont ezek segítettek ahhoz, hogy mára úgy segítsem a tanítványaim, hogy ők ezeket már ne kövessék el
– fejezte ki Attila. Úgy véli, ez a tapasztalatszerzés és ennek átadása az egyik alapja annak, hogy szólótáncos tanítványai sikeresek, eredményesek a néptáncversenyeken.
Nemcsak néptánctudást, de közösséget is akar adni
Körülbelül tizenhat évvel ezelőtt került kapcsolatba Hajdúnánással. Hercz Vilmos, a Debreceni Népi Együttes vezetője kérte fel, hogy édesanyjával tanítsanak a helyi református iskolában. – Nagyon szerettünk ide kijárni. Az egyik hazautazás alkalmával mondtam is édesanyámnak, hogy el tudnám itt képzelni a jövőm – emlékezett vissza. De ekkor még nem maradt a hajdúsági városban, a következő években többek között Angliában is dolgozott, s mikor hazatért, akkor kapta a felkérést Bistey Attilától, a Bocskai István Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola akkori igazgatójától, hogy immár főállású néptáncpedagógusként számítanak rá Hajdúnánáson. Kinevezését Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere is támogatta.
Ambíciókkal teli kezdtem bele a munkába, a gyerekeknek nemcsak néptánctudást, de közösséget, második családot szerettem volna átadni. Az elején persze még nem tudtunk beszélni közösségről, így főleg szakmailag igyekeztünk egyre többet és többet adni, de ezzel együtt fejlődött a közösség is
– emlékezett vissza. Különböző közösségi programokat szervezett kollégáival a gyerekeknek, melyek egyre népszerűbbekké váltak, ennek hatására jött létre a Cifraszűr Néptánc Egyesület 2016-ban. Ez a civil háttér pályázatok révén is képes támogatni a hajdúnánási néptánc szakmai és közösségi programjait. Jelenleg több mint 500-an néptáncolnak a városban, óvodás kortól egészen felnőtt korig. – A felnőtt csoport, az Aranyszalma Néptáncegyüttes megalakulását is az egyesület létrehozásához kötjük – tette hozzá.
A felnőtt együttes mellett a Bocskaiban az első- és második évfolyamos diákoknak órarend szerinti néptáncoktatást tart kollégáival Kiss-Varga Ágnessel és Tóth Evelinnel. – A néptánctanítás mellett pedig olyan mozgáskoordinációs fejlesztést adunk a gyerekeknek, amit más területeken is tudnak hasznosítani. Különböző feladatokkal fejlesztjük a fiatalok testét és elméjét. Tehát nemcsak néptánclépéseket tanítunk nekik, hanem egy komplex fejlesztést adunk – emelte ki.
– A toborzással egyébként nem volt gond, hiszen első és második évfolyamban a fejlesztésen túl megpróbáljuk átadni a magyar néptánc, népi kultúra szeretetét. Majd harmadikban, negyedikben elkezdjük a közös munkát, akkor már specifikusan tényleg a néptáncra alapozva, és igyekszünk segíteni a gyerekeknek a közösségbe való becsatlakozást is – emelte ki Attila. Ez utóbbira pedig számos lehetőségük van, többek között az egyesület bálja, a családi nap, a húsvéti programok vagy a disznótorok.
A legmagasabb szintig is eljuthatnak a hajdúnánási gyerekek
Az elmúlt évek alatt sorra halmozták a sikereket és az országos eredményeket a hajdúnánási néptáncosok. Több fiatal ma már hivatásos együttesekben táncol, az Aranyszalma Néptáncegyüttes idén, immár második alkalommal kapott meghívást az Országos Néptáncantológiára, a Bocskai Apródjai Néptánccsoport pedig először lépett fel a Gyermek Néptáncantológia műsorán. Az Ifjúsági Néptáncantológián pedig Horváth Dorina Jázmin képviselte a hajdúnánási néptáncműhelyt.
Azt vallom, hogy következetesen, nagyon sok energia befektetésével lehet csak sikereket elérni, de itt, Hajdúnánáson szerencsés csillagzat alatt is állunk. Minden feltétel adott: van egy szép és támogató városunk, egy jó közösségünk, egy kiváló szakmai stábunk, biztos támaszunk a szülők részéről és olyan gyökerekkel rendelkező fiatalok, akik meg tudják élni, magukénak tudják érezni ezt az egészet
– emelte ki Márton Attila.
A befektetett munka meghozza gyümölcsét
– Néha mi is meglepődünk, hogy milyen eredményeket érünk el közösen. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez miért van, hiszen tényleg erről szól az életünk. Itt vagyunk, s amikor csak lehet, gyakorlunk a gyerekekkel. A befektetett munka gyümölcse pedig előbb vagy utóbb, de mindig megtérül – fejezte ki Attila. A Hajdúnánáson folyó szakmai munkáról pedig nem csak a táncosok sikerei árulkodnak: az idei évben az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület Örökség Pedagógiai Díját Dudás Dániel és Dudásné Mosóczi Lívia mellett Márton Attila vehette át az Erkel Színházban.
Megtisztelő az elismerés, nagyon örülök, hogy megkaptam, de elsősorban nem ezért dolgozom. Természetesen mindig kell a megerősítés, de még nem dőlhetek hátra. Ahogy az életben minden más, úgy a néptáncoktatás is folyamatosan fejlődik. Teljesen más, mint húsz évvel ezelőtt volt. Úgy gondolom, a folyamatos fejlődésre törekvés elengedhetetlen a pedagógiában, hisz minden gyermek más és más. Szeretnénk, ha a következő generációk is továbbadnák azt a lelkesedést, vehemenciát, ami a mostani közösségre is jellemző
Bekecs Sándor
