Húsvéti szokásokat elevenítettek fel Csongrádon húsvétvasárnap. A vödrös vagy szódaüveges locsolkodás éppúgy kiveszett már napjainkra az életünkből, mint a határ
Már délelőtt kezdetét vette a hagyományőrző húsvétolás Csongrád belvárosában, a Nagyboldogasszony templom előtt egy szép, régi szokást, a zöldágjárást elevenítettek fel. Az ünnepi szentmise után Topsi Bálint plébános az egész napos rendezvény délutáni folytatásában a Szent Rókus templomban megszentelte a húsvéti ételt, a tojással, kaláccsal bőségesen megrakott kosarakat. A templomból kijövet mára elfeledett húsvéti szokásokat idéztek meg az Alföld Néptáncegyüttes, az Árendás Néptáncegyüttes gyönyörű népviseletet öltött táncosai, miközben a Talléros Zenekar húzta a talpalávalót. Gulyás László vándormuzsikus harmadik éve az egész napos program ceremóniamestere. – Krisztus urunk feltámadását és a tavasz kirügyezését egyaránt jöttünk köszönteni – mondta az összesereglett sokaságnak. Ki tudná ma már akár azt megmondani, hogy húsvétvasárnap a legények bizony útra kéltek, és határjárás alkalmával táncukkal és rigmusokkal megáldották a vidéket.
A határt ezúttal a Tisza-gát képviselte, ott vonult a zenészek és táncosok után a nép. A belváros szívébe, a régi városrészbe, az úgynevezett halászfaluba érve látványos táncbemutatót tartottak, és itt indult igazán a múltidézés. Csongrád ékkövében, a 300 éves, kézzel tapasztott, nádtetős halászházak között, kanyargós, zegzugos macskaköves utcákon négy mester házát érintették, ahol megismertették az udvarokba furakodó közönséggel, hogyan locsolkodtak annak idején a falvakban. – A régi halászházak eredeti állapotának megőrzéséért mindent megtesz a város önkormányzata, népi építészeti program és különböző pályázatok révén –mondta a szervező művelődési központ igazgatója, Hörömpöliné Vikor Katalin. A Hungarikum Bizottság támogatásával szervezték a népszerű programot.
Először az Ék utcában a halászház udvarán vödörből locsoltak „lányos” házaknál a fiúk. Az Öregvár utcai helyszínen a legtréfásabb jelenetek játszódtak le: előkerültek a szódásüvegek, valamint a vidám locsolók és önként jelentkező lányok, sőt az első locsolóversét is megtanuló kisfiú, aki úgy belejött a szódafröcskölésbe, hogy a lány nem maradt szárazon. A végén mindenkinek piros tojás és pogácsa volt a jutalma, és az kiderült a vándormuzsikus szavaiból, hogy a locsolkodás régen a lányok számára is örömteli volt, ugyanis a kedd volt a napja annak, amikor ők kerekedtek fel, és viszontlocsolták a fiúkat.
Darók József
