Egy néptáncesten láb nem maradhat mozdulatlanul – a nézőtéren sem. Hazai néptáncegyüttesek fiatal táncművészeivel beszélgettünk arról, hogyan és miért választották ezt a hivatást, de a nyomukban táncoló utódok is szóba kerültek.
„Falusi gyerekként apró korom óta szívom magamba a népi kultúrát. Természetes volt, hogy néptánccsoportba járok, hogy a mulatságokon zenészek húzzák, ahogy az is, hogy elkezdtem hangszeren játszani” – meséli Farkas Máté, a Magyar Állami Népi Együttes Junior Prima-díjas táncművésze, a csapat tánckari asszisztense.
Horváth Esztert, a Duna Művészegyüttes Junior Prima-díjas szólistáját a néptánc találta meg, nem fordítva: „A tánc, a zene szeretete a családomban természetes volt, ezért is kezdtem négyévesen balettet tanulni. Nyíregyházán táncművészeti tagozatra jelentkeztem, és ott, a középiskolai felvételimen találkoztam először a néptánccal. Rögtön tudtam, hogy itt lehetek igazán önmagam.”
Sánta Gergő, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Harangozó Gyula-díjas táncművésze, az együttes férfitánckarának vezetője máshonnan indult: „Az én történetem egy néptáncműhelyt népszerűsítő szórólappal kezdődött, így kezdtem el táncolni. Már tizenévesen tudtam, hogy ez lesz a hivatásom: olyan sikerélményeket köszönhetek ennek a közegnek, amilyeneket máshol nem kaptam meg.”
Egy vagy több jó táncházi élmény azonban még nem feltétlenül jelenti egy életre szóló kaland kezdetét. Vagy mégis? Farkas Máté elárulja: „Ahogy megszólalt a zene, minden eldőlt: szerelem volt első mozdulatra. A tanárom apai példaképpé vált, olyan viselkedési mintát kínált, amit azóta is követek.”
Sánta Gergő egyetért:
„A mai gyerekek elé muszáj olyan modellt állítani, ami vonzóvá teszi ezt a gondolkodást. Legyek tanár, táncos vagy koreográfus, az elhivatottság és odaadás alapvető.”
Horváth Eszter optimista az utánpótlást illetően: „Sok fiatalt a folklór egésze vonz, és mi pedagógusként az élményt, az örömöt adjuk tovább. Aki egyszer néptáncossá válik, az is marad, vesse bárhová az élet.”
A táncművészek vallják, hogy a magyar kultúra teljességének megéléséhez hozzátartozik a népi kultúra. Sánta Gergő szerint a fanatizmus a kulcs: „Ha csak szeretett kollégáimra vagy tanítványaimra gondolok, mindenütt fanatikusok vesznek körül. A fanatizmust mesterem, Zsura (Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus, a Nemzet Művésze – a szerk.) nevelte belém, és én próbálom továbbörökíteni.” Farkas Máté hozzáfűzi: „Senkire sem szabad ráerőszakolni semmit, de ha hitelesen közvetítem a számomra fontos értékeket a következő generációnak, az nem marad hatás nélkül.” Horváth Eszter szerint „a néptánc mint közösség is komoly összetartó erővel bír: a fiatalok biztos támaszt kapnak egy csoporttól, melynek tagjai tisztelik a múltat, értik a jelent, és ami a legfontosabb: egymást”.
Az autentikus néptánc formakészlete adott és rögzített, ám egész estés előadásaiban a három nagy néptáncegyüttes továbbgondolja a tájegységek mozgásanyagait, létrehozva azt a friss és üdítő világot, amely a nézők lábát is mozgásba lendíti. Sánta Gergő szerint az arányok a legfontosabbak:
„A néptáncnak meg kell újulnia, de úgy, hogy az eredeti szépsége se torzuljon el: a mi kötelességünk ezt felmutatni.”
Farkas Máté saját példájával válaszol a kérdésre: „Együttesvezetőm és mesterem, Mihályi Gábor is hasonlóan gondolkodik: régi és új elemek alaposan átgondolt ötvözése, egy következetesen végigvitt dramaturgia vagy történetmesélés hosszan tartó élményt szerez a nézőnek.”
Horváth Eszter kifejezetten szereti, hogy együttesében rendszeresen átjáró nyílik más műfajok, stílusok felé is: „A Duna Művészegyüttest vezető Juhász Zsolt bátran és érzékenyen nyúl különböző témákhoz, ami mindig inspirálóan hat. Élmény új koreográfusokkal dolgozni, táncszínházi darabokban megmutatni magunkat. Mindegyik hivatásos társulat saját arculattal rendelkezik, így mindenki megtalálhatja azt, ami igazán neki való!”
A Müpa tavasszal több néptáncos programmal is várja a műfaj iránt érdeklődőket. Március 31-én a Magyar Állami Népi Együttes lép fel Kivirágzott keresztfája című húsvét ünnepéhez illeszkedő táncjátékával, április 6-án és 7-én a Duna Művészegyüttes mutatja be új előadását, a Székelykaput, április 20-án pedig a Magyar Nemzeti Táncegyüttes áll színpadra, a Végvárak, vitézek című produkcióval.
Jászay Tamás
