| Folkszemle, 2009. december | 
hozzászólások (1 db) |
továbbküldés |
nyomtatás |
Varga Sándor
Gondolatok a tánctanulás hagyományos és intézményesített formáiról
I | II | III | IV | V.1.a | V.1.b | V.2 | V.3 | V.4 | V.5 | V.6 | VI | Epilógus | Irodalom | Melléklet
V. 6. Tánctanulás az iskolában és városon
Pesovár Ferenc külön kategóriaként, a tudatos tánctanítás újabb formájaként jelöli a tánciskolák, táncmesterek megjelenését falun.1 Az általam vizsgált régió falvaiban az 1990-es évekig nem tudunk intézményesített táncoktatásról, néhány tanító időszakos próbálkozásait kivéve, aminek hatása azonban sem a tánckészletet, sem pedig a táncos szocializációt vizsgálva nem érhető tetten. Táncmesterek korábbi jelenlétről sincsenek közvetlen adataink.2 Ugyanakkor intézményes tánctanításra mégis tudunk példákat. A két világháború környékén fellángoló nemzeti öntudattól vezérelve a tanítók az iskolákban gyakran magyar, illetve román nemzeti, vagy műtáncokat oktattak. Ezek azonban nem kerültek be a falu hagyományanyagába, csupán az emberi emlékezetben maradtak meg róluk töredékek.
VS - Maga már tudott ott a kicsi táncba is táncolni?
KÁ - Nem tudtam, Sanyi, akkor nem táncoltunk az iskolánál. [...] Én négy osztályt magyarul végeztem, s hármat románul. A román iskolába mi nem tanultunk táncolni. [...] Nem tanitottak. A horát, a román táncot, azt igen, de ilyen népi táncot nem tanitott a tanítónk. 3
Az 1970-es évektől a mezőségi tánc felé irányuló tudományos és táncházas figyelem miatt, valamint az 1990-es évektől a táncházas turizmus hatására a tánctudás helyben is fel-, illetve átértékelődött.
GJ - Mer’ vót egy bátyám itt [...] Létavértesen. [...] Ő negyvenhatba’ ment e’. Mondta nekem, hogy menjek e’. Nem akartam. Vasutná’ voltam. Aszongya - Te, ha eljötté’ vona, Magyarországro, aztá’ te boldog letté vóna. Te jól tudtál táncolni, minden. Avval foglalkoztál vóna, tanitottad vóna ott a fiatalokat, minden. Abba’ az időbe’, hujjé! Könnyü votam. Könnyü. Aztá’ ugyis, még a világ, e’ lettem vona menve. Fiatalságot megtanítni, tánconi. Ide, ahogy jöttek akko’ forradalom után. Akko’ meg vot engedve, hogy jöttek. Aztán votak fiatalok, Magyarbol. Hama’ táncoltak, meg hama’ megtanultak. Ugy táncoltak itt, ahogy minálunk, a leányokkal, hogy csak na!4
Az 1970-es, 80-as évek kolozsvári táncházaiban sok falusi fiatalember megfordult, olyan is aki otthon nem táncolt, de az idegen környezetben leginkább itt érezte magát otthon, ez ébresztette fel benne az érdeklődést a tánchagyományok iránt is.
VS- De ”Jakab” Andrásék hol tanultak meg szerinted?
FÁ- Mentek a táncházra, Kolozsvárro. Má’ itt Kolozsvárt dógoztak, s akko’ aztán mentek oda, a táncházbo’. Érdekelte őket, s ott tanultak a táncházbo’.5
A néptánc ma már a hagyományőrző funkciója miatt fontos a helyiek számára, ezzel kapcsolatban a múlt értékei keresésének, az etnikus összetartozás bemutatásának lehetőségei emelkednek ki. Különböző intézmények, mit például a református egyház, iskola kiveszik részüket a „hagyományőrzésben”, a lokális és nemzeti tudat erősítésében.6
SZI- Az a jó, édes világ kezd elhalóba lenni nálunk, ez a baj. A régi szokások, a rígi táncházok. [...] Most a falunkba’ kerűt egy keszüi fiú. Tanár nálunk. [...] Az még szóba állott, és nagyon felkarolta a széki fiatalságot, és foglalkozik vélek. [...] Visszahozni a régit. Habár nem a mi falunkbéli, mégis annyira igyekszik. 7
A következő idézetben a tánc identitástudatban betöltött szerepére, valamint a legényes tanulására, iskolai oktatására is találunk utalást.
KI- [...] Há’ például ott van a fiam, vagy az unokám, aki most Ausztriába van az egyetemen, az nem tud székiesen táncolni. Aki nem tudott székiesen. az nem széki! Azt lehet mondani.
VS- A maguk fiatalkorába tudtak tempózni?
U- Kellett tudjanak, me’ szíkiek!
KI- Nem, én nem. Nem. Amikor én legény vótam, fiatal, ott nem tempózott senki. Vótak, vót vagy két, három román fiú, azok. De nem úgy. azok se mind a mostaniak. A mostaniak tudnak. A mostani fiatalság tud tempózni. Most minden ilyen kölyök is tud má’ tempozni. Ez is úgy tud tempozni, hogy.[...] Most aztán tud annyi, a nagyok tempóznak elül, s az ilyen kicsik itt hátul ügyetlenkednek, itt tanulnak tempozni. Há’ most az iskolába’ is tanítják.8
Van olyan is, aki külföldi szereplésein tapasztalt érdeklődésnek köszönhetően tartja fontosnak a lokális hagyományok ápolását.
VS - [...] Elmentünk Svájcba, ahol nagy sikerünk volt. Öt gimnáziumban tartottunk bemutatót és a végén már teljesen kimerültem. Nem volt szünetem - minden előadásban szerepeltem. Ha nem táncoltam, énekeltem. [...] Már megpróbáltam a fiatalokat tanítani és megmondtam nekik, hogy képviseljék az énekeikben a falunkat, mert ez az, ahol élnek. Erről a faluról kell énekelniük és nem akármilyen dalokat. 9
Az alábbi vélemény pedig egy olyan férfitől származik, akit többször felkértünk magyarországi tánccsoportok tanítására.
BM: [...] az a baj maguknál, hogy, hogy sokat akarnak tanulni egy, egy nem tudom mennyi idő alatt. Veszik egyik táncot is, a másodikat is, a harmadikat is, a negyediket is, és akkor asztán, kinek van hajlama, kinek nincs.10
A ”hamar munka ritkán jó” - jellegű megállapítással Budai Mihály azt az időt és energiát kérte rajtunk számon, ami egy biztos, belső tudás megszerzéséhez szükséges. Az illető egyébként azt is furcsállja, ha a széki iskolában a széki táncok mellett más, mezőségi falvak táncait is tanítják. Ez esetben a „lokálpatrióta” álláspontjából kiérezhető, hogy számára a tánc első sorban a saját tánca, ami koherensen illeszkedik saját közössége által elfogadott és gyakorolt formakeretbe. Ettől gyökeresen különbözik a környező, mezőségi falvak tánca, amit a székiek románosnak, falusiasnak tartanak. A széki, magyar és szinte parasztpolgári öntudat11 számára ezért is érthetetlen ez a jelenség. Ugyanakkor a fiatalabbak jobban elfogadják ezt, valószínűleg azért mert hozzájuk a tánc szórakozással és szórakoztatással kapcsolatos funkciója már közelebb áll.
1 Pesovár 1990. 207-208.
2 Itt meg kell azonban említenünk, hogy a Mezőségen a kezesek, illetve a lakodalmi vőfélyek táncosztó, rendező feladatokat is elláttak, ami közvetve, egykori táncmesteri hatásra utalhat.
3 Elmondta özv. Kiss Ágnes (sz. Gáspár, 1923, Visa - 2008, Visa). Gyűjtötte Békési Tímea és Varga Sándor 2000. 11. 21-én, Visában.
4 Elmondta Gáspár József (1917, Visa - 2000, Visa). Gyűjtötte Varga Sándor, 1997. 05. 08-án, Visában.
5 Elmondta Fodor Árpád (1944, Visa). Gyűjtötte Békési Tímea és Varga Sándor, 1999. 08. 06-án, Visában.
6 Az ortodox egyházzal kapcsolatban nem, viszont a román oktatásból ismerünk hasonló párhuzamot.
7 Elmondta Szabó István „Kávés” (1934, Szék). Gyűjtötte Varga Sándor 1987. 04. 15-én, Széken.
8 Kocsis István (1910, Szék). Gyűjtötte Varga Sándor, 1996. 08. 27-én, Széken. Jelen volt még Kocsis István kb. 10 éves unokája is.
9 Elmondta Vasile Soporan (Magyarfráta). Gyűjtötte Corina Josif, Fügedi János 1995. 08. 12-én, Magyarfrátán. (MTA ZTI Akt 1452)
10 Elmondta Budai Mihály (1934, Szék). Gyűjtötte Varga Sándor 1997. 03. 03-án, Széken.
11 Szék földrajzi, infrastrukturális, de etnikai értelemben is (román többségű falvak veszik körül) elzárt település. Társadalmi különállásukat, öntudatos gondolkodásukat és viselkedésüket egykori székely eredetük, és a falu valamikor városi státusza alapozza meg. (Erről bővebben lásd: Kós 2000; Kovács 2000.)