| Folkszemle, 2009. december | 
hozzászólások (1 db) |
továbbküldés |
nyomtatás |
Varga Sándor
Gondolatok a tánctanulás hagyományos és intézményesített formáiról
I | II | III | IV | V.1.a | V.1.b | V.2 | V.3 | V.4 | V.5 | V.6 | VI | Epilógus | Irodalom | Melléklet
V. 1. b. A családi háttér
A megkérdezettek egy része a tánctanítást egyfajta, az iskolára jellemző oktatási helyzetként értelmezi, és elutasítja, vagy korlátozottan tartja relevánsnak a tánctanulással kapcsolatban. Az általános, sztereotip válaszok a következők: „azt nem kell tanulni, jön magától.”, „az ember vérében van.”, „családban öröklődik...” „arra születni kell.” stb.
VS - Hogyan jön ki az, hogy most valaki jó táncos, vagy nem?
KI - Hát úgy született, táncra. Én úgy gondolom. Me' aki nem szeret táncolni, még a lábát se' viszi a zene után. Én úgy gondolom. Hát mikor még most is hallom a zenét [...] én még most is úgy érzem, mintha repülnék. Nem tudom. Igazán mikor hallom, nem kell még egyek sem. Szeretem. Vagy akkor ez véribe van az embernek, vagy a szülőktől kapja. Én nem tudom, de úgy gondolom, hogy ennek születni kell, hogy menjen.1
Általános vélemény szerint a tánctanulás előfeltétele a zenehallás, ill. fülhallás, ami alatt nem is annyira a jó zenei hallást, a hang pontos fekvését, a harmóniák érzékelését, inkább a zene diktálta ritmus érzékelését értik. Mezőgyéresen tudunk olyan kezesről, aki az új táncost csak úgy engedte táncolni, ha az tapsolt a zene után.
PJ - Akinek vot fülhallása, s izéje. megtanút. Aki nem, nem, nem tanút meg soha. De azé' táncolni táncolt.2
A tánc elsajátításáról nyilatkozva sokan kiemelik annak természetes, szinte öntudatlan módját, a tánctudást gyakran mintegy örökölt tulajdonságként mutatva be, ezeket a sztereotípiákat jó táncosok eseteivel vélik igazolni. A jó táncosok esetében szinte mindig kiderül, hogy a családban is voltak kiemelkedően jó táncos, jó mulató emberek. Az ilyen szülők esetében gyakrabban fordult elő, hogy a gyermekeik táncolva látták őket. Ugyanakkor az ilyen családoknál többet adtak a mulatságra is, mint másoknál, a szülők hamarabb megengedték házuknál a gyerekek zenés-táncos összejöveteleit. Ilyen helyzetben a gyermek természetesen önkéntelenül is sokat tanul. A visai Lovász család mindegyik tagja közismerten jó táncos, sőt egyikük hegedülni is tudott. Gyakran volt náluk összejövetel, ami sokszor spontán mulatságba csapott át. A következő beszélgetésekben erre találunk kifejező példákat:
VS - Hol tanultak meg táncolni?
CM - Há' úgy, né! Megtanúta otthun. Há' engem nem édesanyám tanított? Édesanyám tanított négyesbe', mindent édesanyám...
SzS - Mi táncoltunk otthon. Egyik a másikkal is táncoltunk. A leányok.
CM - Akko' nem engedtek, hogy menjünk sehová, jöttek hozzánk a fiatalok ott, ugy táncoltunk. [...]
SzS - [...] Táncbo nem vót szabad menjünk, de otthon édesanyámék tanítattak.
CM - De otthun táncolhattunk. Hozzánk jöttek még a világ, a fiatalok. Nálunk vot a gyülekezet. Leányok vótunk, legények... mind, mind, mind. Szegény édesanyám mindig mondta, annyi gyerekkel hogy is bírta ki? De úgy szerette. Mondták hányon, hogy - Jaj Márisko! [...] Hogy tudtad eltűrni ezeket, milyen rosszakat csinálnak a fiatalok? - Jaj, ha nem gyünnének, nem is tudom, mi lenne. Azt mondta, unja náluk nélkül. Szegény, csomó gyeremeket felnevelt, s az egisz fiatalokat szerette.
SzS - [...] De otthon táncoltunk, otthon tanultunk. Miko' mik mentünk a kicsi táncro, mik má' tudtunk azé táncóni, mer' megtanútunk otthon. Van, aki ott tanút meg a kicsi táncon, s azután má' mondom mentek a nagy táncbo. [...]
LZs - Ez a „Mihi” Mihály nagy táncu vót, én avval béestem az ágy alá, bé...
SzS - Az ágy alá estél?
LZs- Há' igen, me' annyira forgatott, hogy... Há' kicsi vótam. S nem hozzánk gyültek a nagylegények, nagyleányok? Emlékszel? Úgy megforgatott, hogy leestem. S akkor magas vot az ágy, begurultam az ágy alá. Hányszo' emlegeti „Mihi” Mihály! 3
Az ilyen esetekben tehát a közvetlen környezet által parancsolt, megengedett, tanúsított cselekedetek hatására kell gondolnunk.4
A megkérdezettek egy része csak néhány alkalommal látta a szüleit táncolni. Sokszor azonban egy alkalom is annyira megragadta a figyelmüket, hogy pontosan vissza tudták idézni a történteket.
PM - Akko' megin' egyszer vótak a cigányok vacsarán. Táncoltak idesanyámmol ketten. [...] Én úgy nem is láttom senkit táncolva, mind idesapámék akkor. De idesapámot akko' láttom előbbsző' táncolni, miko' vótak nálunk a cigányok vacsarán, s. - Gyere, Ágnis, táncoljunk! Elvette idesanyámot. Jaj, be szépen táncoltak! [...] Olyan másképp, mind ahogy mos' járják, másképpen. Úgy megállott a lány, ahogy fordút erre vagy arra. megrázták magokat. Olyan furcsánok kaptam, ahogy táncolják. Úgy nem is láttom senkit. Kifordítatta a lányt. Osztán idesapám is. Nem úgy pont, hogy lassan is akasztatt, hanem így sűrűn, így valahogy (mutatja) valahogy olyan sűrűn vette a láboit. Soha el nem felejtem.5
Ugyanakkor sokan voltak, aki egyáltalán nem látták a szüleiket táncolni és volt, sőt voltak olyanok is, akiket a szülők kifejezetten tiltottak a tánctól. Ebben az esetben gyakran előfordult, hogy a fiatal magányossá, bezárkózottá vált.
VS - Miért nem tanult meg táncolni?
FE - Nem szerettem... Nem eng... Megmondom őszintén most. Ágnes testvírem két szerelemgyereket csinát. Miko' tizenhét éves vót... [...] Osztán én láttam, hogy annyit verik. Engem nem engedtek öste tánchoz menni soha. (...) Nem hatták soha! Osztán csak ott ültem... olvastam a regínyeket... Megszoktam azakat... Láttam, hogy Ágnest annyit verték... Én azt a szerelmet nem veszem föl, hogy törjék össze a csontjaimat!6
1 Elmondta Kenderesi Ilona „Nyúl Ilus” (sz. Fodor, 1931, Visa - 2007, Visa). Gyűjtötte Békési Tímea, Varga Sándor, 1999. 08. 03-án, Visában.
2 Elmondta Papp József „Malvin” (sz. 1941, Visa). Gyűjtötte Varga Sándor 2000. 02. 08-án, Visában.
3 Elmondta Chira Mária „Kuli” (sz: Lovász, 1942, Visa), László Zsuzsanna „Kuli” (sz: Lovász, 1944, Visa) és Szőlősi Sára „Kuli” (sz: Lovász, 1933, Visa - 2004, Visa). Gyűjtötte Békési Tímea, Bíró Boglárka, Horváth Csongor és Varga Sándor, 1998. 01. 27-én, Visában.
4 Lásd Marcel Mauss a test technikákról, mint társadalmilag determinált kulturális jelenségről írt tanulmányát. (Mauss 2000.) Ugyan a tánc, mint kulturális jelenség biológiai, genetikai determináltságáról nem beszélhetünk, de a ritmikus képesség, valamint a mozgás-szinkronizáció meglétének evolúciós kapcsolataira számos érdekes vizsgálat irányul. (Erről bővebben lásd: Csányi 1999. 209-222; Szirmai 2005.)
5 Elmondta Papp Margit (sz: Fodor, 1940, Visa) Gyűjtötte Varga Sándor 2002.07.25-én, Visában.
6 Elmondta özv. Fodor Elvira (sz. Gáspár, 1919, Visa). Gyűjtötte Varga Sándor 1999. 02. 04-én Visában.