| Folkszemle, 2008. június | 
hozzászólás |
továbbküldés |
nyomtatás |
Békési Tímea - Varga Sándor
Kiáltott rigmusok és használatuk Visában
1. rész | 2. rész
A táncszók és használatuk elsajátítása
A rikoltozás elsajátítására már gyermekkortól lehetőség nyílt, mert nyáron a fiatalasszonyok még karon ülő gyermekeikkel is rendszeresen elmentek estefelé a nagytáncba. Itt a legények és a bámuló asszonyok rikoltozhattak, de a betévedő idősebb férfiaktól is sokat tanultak.
A lakodalmi szokásrend, valamint a társasmunkák egész falu előtt történő eseményei szintén fontos alkalmai voltak a tanulásnak.1 Ezen kívül előfordult, hogy a fiatalok jó rikoltozó szomszédtól, idősebb rokontól tanulták a szövegeket, akár úgy, hogy e célból felkeresték őket.
Ezzel kapcsolatban a vásári ponyvák használata is jelentős lehetett még a két világháború között.2 Az 1970-es évektől a médiák is szerephez jutottak a táncszók tanulásában.
".a rikatozások, ha mentünk a vásárbo Bonchidáro, ottan vótak oan könyvek, akik árulták, amelyikbe megvót mind csak a rikatozás magyarul, románul, ." (FJÖ)
".hallom én itt a rádióba' is. Onnat is tanul az ember." (KEB)
A néprajzi gyűjtés is serkentőleg hatott néhány specialistára, hogy minél több szöveget megtanuljon és használjon is.3
A legtöbb jó rikoltozó asszony azonban az interjúk során kiemelte a saját alkotói szerepét. Ilyen esetekben a legtöbbször arról van szó, hogy az általuk ismert szövegpaneleket egy improvizációs szabályrendszert követve, aktualizálva egymáshoz illesztették.
"Aztán, így ni mondom, hogy gondolkoztam, hogy na, mit rikatozzak. Hát ezek is, amelyikek énekelnek, úgy csinálják az énekeket, ahogy gondolják, min' találják, ho' legyen jól."
"Keveset hallottam én igy másoktol. Javarészit ezeket mind ugy kajtoltam össze, ugy találtam én ki öket és rikatoztam. Há' eztet is innet az erdő alol. Na hallottam még innet is, még onnat is, de javarészit azér' igy komponáltam én. Találtom össze üket."
"Ugy tanultam ugy még mástul is, ha esetleg hallottam, ha nem, éjjel nem tudok egész éjjel aludni. Én még találgottam egy-egy rikatozást. Hivatalos votam esküvöre, akkor ijjel azt gondoltam, na, holnap én ezt elrikatozom. Összetalálgottam."
Tanulni nem csak a szövegeket kellett, hanem a használat és az aktualizálás módját, valamint a zene ritmusához és a zenei sorokhoz való alkalmazkodást is. A visszaemlékezések szerint tanítás során erre is figyelmet fordítottak.
A specialisták és szerepük a táncszó készlet alakulásában és használatában
Visában a rikoltozni nem tudó asszonyok általában bátortalanok, vagy nem szeretnek kitűnni mások közül, ritkább esetben nincs megfelelően erős hangjuk. A visaiak szerint abban, hogy kiből válhat jó rikoltozó, fontos szerepet játszik a családi hagyomány, a rikoltozni tudás öröklése, de ezen kívül kellő képességekkel - mint például a jó improvizációs készség, jó memória és erős hang - is kellett rendelkezni.1
"De azér' valahogy olyan családbol is származtunk. Mer' édesapám min' vőfély vot. Násznagy is nagyon sokat vot. Vot egy nagybátyám, édesapámnak egy öccse, akko' az vette átol a vőfélységet."
"Édesanyám tanitott. leirtam. Egyszer-kétszer elolvastam és tudtam is."
8. kép. Az egyik legjobb rikoltozó, Lovász Anna "Kuli". Visa (Kolozs m.)
Fotó: ismeretlen, 1980-as évek, Lovász Anna tulajdonában.
A specialisták esetében azonban már fiatal korban megmutatkozik, ki lesz az, aki a hagyományt aktívan továbbviszi és gazdagítja. Ők tudatosan tanulnak, részben hallás után, mint mások is, de többségük igyekszik minél több szöveget összegyűjteni, és írásban is rögzíteni. Sokszor csak a rigmus első sora kerül feljegyzésre, annak alapján felidézhető az ismert folytatás. Ez azért lehetséges, mert a szövegek sztereotípiákból állnak, amelyek témánként szorosan összeforrtak, s általánosan ismertek. A specialistáknak nagy szerepe van a szövegkészlet megtartásában és alakításában. Ők azok, akik aktív tanulói, gyűjtői, és használói is a rikoltozásoknak, egyben az új szövegek kitalálói is. Gyakran előre készülnek olyan alkalomra, ahol meg tudnak nyilatkozni a faluközösség előtt:
"Csak mondom, hogy nálunk igy sokat kitaláltok, akkármit csináltok, arra."
"Irtam le itthon, mikor valamit akartam, hogy mi is talál neki."
A meglévő szövegpanelek felhasználásával költenek új szövegeket saját célra, vagy megrendelésre. A jól sikerült alkotások beépülnek a köztudatba, amíg aktualizálhatók, továbbélnek, s ha már nem, kiesnek a használatból. Ilyenformán tehát a szövegkészlet folyamatosan alakul és változik a specialisták tudásának, illetve a közösség igényeinek, valamint az adott helyzetnek megfelelően. Az új rigmusokat többségében sztereotípiákból állítják össze, mégis teljesen saját alkotásnak tekintik szövegkészletüket, mivel számukra az aktualizálás és az esetleges improvizálás jelenti az alkotást.
Meg kell említeni azokat is, akik ugyan hangosan nem hallatják a hangjukat, de tudásukkal aktívan közreműködnek a különböző eseményeken. Ez nagyon fontos, hiszen aki éppen odarikoltozik valakinek, vagy vagdalózik valakivel, nem biztos, hogy izgalmában a megfelelő szöveg jut eszébe.
"Aztán tudjátok vot sok olyan, hogy ha nem is rikatozott, ü nem tudott, de elment az esküvőn, kisérte az uton, odasugott, hogy ni te, még ezt kiáltsad. sokszor ángyom nem is rikatozott, de azér' sokat tud.Na gyere csak ide, na melyikeket."
A jó rikoltozók idősebb korukban igyekeznek tudásukat átadni a következő generációnak, hogy alkotásaik tovább éljenek. Ritkán ma is előfordul, hogy a fiatalabbak felkeresik őket tanulás céljából.
"Akkor is, mikor mentek Magyarországro. Én oan szépen kitaláltom egy rikatozást nekijek."
A rikoltozásokat, a szórakoztatás igénye mellett, a közösség előtti véleménynyilvánítás, egyéni sérelmek kimondása, szomorú, vagy vidám érzelmek művészi formában való közlése egyaránt életre hívhatta.
Idősebb asszonyok már csak a lakodalmakban jutnak szerephez. Mulatság közben a jókedv fokozása, hajnalban pedig az elálmosodott vendégek ébrentartása miatt rikoltoznak.
"Há' mindenki kiábál, ki mit tud. Ugy mintha jobban mulatna a nép akkor."
".aztán így a lakodalmakba'. ahogy aludtak így el reggel felé. aztán mondtam vaj' e' viccet, vaj' egy csunyát rikatoztam ott valamit nekiek. Mindjá' szökett el az álmuk." ".még szeretik, hogy mondjanak, hogy még legyen mit kacagjanak, na."
9. kép. Mulatság a lakodalom hajnalán. Visa (Kolozs m.)
Fotó: ismeretlen, 1980-as évek, Papp József "Malvin" tulajdonában
A szerelmi házasság védelmében a faluközösség is gyakran közvetlen módon szót emelt. A hatvanas évek elején történt, hogy egy lány szerelmi kapcsolatát szülői nyomásra szakította meg vőlegénye. Több asszony bíztatta, hogy a legény lakodalmán a vőlegényes háznál rikoltozza ki a sérelmét és tanították is a megfelelő szövegekre.
"S akko' még tanítottak, mer' avval a X bácsival. én beszéltem vaj' három évig. S a szülei nem engedték, hogy vegyen el, mer' én szegén' votam. S akkor én min' tanultam csujogatásokat. Vot egy esküvő, s akkor ö azelött megnősült. Amikor búcsúztatták. én csujogattam nekije vissza, hogy ö megnösült. Aztán még én is találtom ki olyasmiket.Mond meg rózsám az anyádnok, ne átkozzon fűnek-fánok, mer' az átok helyet keres, azt fogja meg, kit érdemes. Meguntalak a szádér', anyád postaságáér'. Ugy hordozza a szokat, mind a postás a pakkat. Ugy hordozza a beszédet, mind a postás a levelet. Szerettelek egy ideig, három kerek esztendeig. Tudod rózsám sok szép nyár, száradjon beléd a máj. Tudod rózsám sok szép idő, száradjon beléd a tüdő. Aztán ki tudja, miket rikatoztam. Nem felelt vissza."
10. kép. Búcsúztatják a menyasszonyt. Visa (Kolozs m.)
Fotó: Pillák István, 2003.
"Ott mindenki kirikatozhatta a szeretöjét, kirikatozhatta minden bánotját. Még nem is a menyasszonyrul rikatoztak szinte, mindenki magát rikatozta."
Előfordult, hogy családi konfliktusaikról, ezzel kapcsolatos érzéseikről is megnyilatkoztak a faluközösség előtt.
".mikor vot Leventének. vagy melyiknek vot a lakodalma. Mind akartam, hogy jüjjön bár addig... de nem akarta. a férjem. Mihelyt odamentem, aztán rikatoztam, hogy: Mikor hazulrol eljöttem, az utcaajtót betettem, Maradj bánat odahaza, ne kisírgess a faluba. Ugy kitaláltam ezt. Na, aztán utána meg is rikatoztam, hogy: Jaj de sokan vannak itt, de valaki hiányzik - há' nekem ő hián'zott. - Ha az az egy itt vona, százszor jobb kedvem volna."
Egy magyarországi táncos vendégszereplésre a következőképpen készült fel az egyik asszony.
"Alig vártam ezt a napot, hogy kimulassam magamot. Hogy Magyarba eljöhettem, áldjo meg öket az Isten. Adjon Isten mind csak jot, egész Magyarországnok. Ezt ugy találtam ki, hogy éjjel nem tudtam aludni, gondoltam, mondjak valamit, mikor menyünk Mosonmagyaróvárra mer' ne csak mind azokat, amiket tudtunk, találjunk ujakat is."
Személyes veszteségek, családi tragédiák emlékére is találtak ki szövegeket. Ilyen például az egyik idős asszony szövege, amelyet az elhunyt férje emlékére írt. Ennek előadására egy, a családban megrendezett lakodalom adott alkalmat. A köszöntő verset egy borítékban vitte el az eljegyzésre, és a menyasszony anyját kérte meg, hogy olvassa fel.
"Megcsináltom, hogy sirtak az egisszen: Hit, remény és szeretet, kössen össze titeket. Ági, Feri azt kívánom, hogy a jó Isten megáldjon. És ti egymást szeressétek, a szülőket becsüljétek. Mert a szülők ugy neveltek, hogy ti őket becsüljétek. Én ezt tiszta szivemböl kivánom, a jó Isten titeket megáldjon. Mert én csak egyedül jöttem, mert akit én ugy szerettem, Nem jöhetett most el vélem. Mert annak mindjárt öt éve, Hogy kint van a temetőben. Én bánatom nem mutatom, én a szívembe bezárom. De én őtet ugy szerettem, hogy soha el nem felejtem."
Előfordul, hogy a jó énekes, rikoltozó és táncos hírében álló emberekről maradnak fent történetek.
"Elvesztette a fiát, aztán mindig vót nekie rikatozáso. Miko' nálunk is vót esküvő, itt is. Mindenki sirt. Az ő bánatját rikatozta: Az én szivem olyan víg, mind akinek házo íg. Láncot veretek szivemre, megmutatom, birok vele. Bú életem, bánat napom, fekete gyász alatt lakom."
A társadalmi feszültségekkel kapcsolatos megnyilatkozások, főleg kollektivizálás időszakára voltak jellemzőek.
"Felszentelték a kollektívot. És akkor asztán rendeztek egy bált. Kijött valamilyen zenekar, vagy ilyen ... Pont akko' votam katana. Ez ötvenháromba' vót... Csak a felesígem mondta, hogy ez a X néni akkor rikatozta, hogy: Megérett a nyakas körte, a kulákot nyakon törte. Akko' vót ez. me' vót tánc, s bál... hogy mindenki lássa, hogy... hogy fog menni a kollektívgazdaság. Tudom, hogy ez a Y bácsi, hogy is.: Szeretem a kollektívat, mind a disznó a csihánt. Csiha, csiha, csihaha!".. így rikatozta. "Érik már a rengő szilva, virágzik a kollektíva!"
"Vot ennek a traktoristának a lakodalma a Lapusba.Akkor nem hivták el ezeket a rokonokat, me', mit tudom én. Aztán X csinált. talált egy rikatozást, hogy. valahogy azokat az embereket csufolták Y-nak: Az Y lakodalma, gazdákbol van kiállítva. Nem hítták a szegényeket, az unokatestvíreket."
11. kép. Ifj. Kiss Sándor "Császár" táncol a párjával a templom előtt.
(Kiemelkedő alkalom a lakodalmi táncszók használatára.)
Mellettük balról jobbra:
id Kiss Sándor "Császár", Mácsingó Ignác és Mácsingó György magyarpalatkai zenészek. Visa (Kolozs m.)
Fotó: ismeretlen, 1980-as évek, Kiss Sándor "Császár" tulajdonában.
A falu erkölcsi normái ellen vétőket is megszólták, általában azok, akiket sérelem ért. Erre szintén a lakodalmi szokáskörnyezet biztosított megfelelő alkalmat.
Egy lakodalmas. mikor jüttek Zsukrul, X lenn a konyhánál ni vot. Elkezdte onnat ni kiátni, hogy. Jüttek Zsukrul, de hát má' megvótak a gyermekik. Akko' esküdtek meg. Aztá' ugy rikótozta, hogy: A menyasszony koszorúja, apró puca a a bimboja. A vőlegin' vette neki, azé' biza adatt neki! Annyit min' kacagtuk.
Az is gyakran előfordult, ha megszólított is jó rikoltozó volt, hogy a nyilvános vitának, egy sajátos, a közösség kommunikációs rendszeréhez alkalmazkodó formája, a vagdalózás alakult ki. Amelynek sajátos szabályrendszere értelmében a vitatkozó feleknek meg kell adni egymásnak a lehetőséget a válaszra, általában úgy, hogy két soros szöveg elmondása után várni kell, hogy a másik válaszolhasson. Ilyenkor hangzottak el a legvaskosabb szövegek, de erre nem illett megsértődni.
Egy asszonyt a férje, az ikreik születése után, néhány évre elhagyott. Már újra együtt éltek, amikor egy esküvő alkalmával az asszony odarikoltozott egykori riválisának.
".esküvő vot. Nem is tudom, de valamilyen rikatozást mondtam ennek az asszonynak: De szép csöndes eső esik, halálomat sokan lesik. Sokan lesik halálomat, hogy vegyék el az uramat.erre X néni tanított. Ü' egy annyit aztán rikatozott vissza nekem, hogy: Kutágosra szállt a veréb, kutyaf.a álljon beléd. Aztán én rikatoztam neki: Amennyit már benned járt, megkerülné Kolozsvárt. Na ugye akkor vagdalóztunk, s Anna néni jött, hogy rikatozzam: Ezt nem mondtad kedvemre, borulnál a seggemre. Ott meg tudták jol mondani egymásnak. Ugyhogy legalább nem veszekedtek, de igy megmondták egymásnak jol a rikatozásba. Kifutták egymást. A haragot egy kicsit kiüzték magokbol. Én is pont ugy votam, legalább egy kicsit kifuttam magamat rájo, hogy megmondjam nekije."
Amikor a gyermekek közül az egyik házasodott, az örömanya egyik barátnőjét kérte fel a menyfogadó szöveg megírására és elrikoltozására:
A rikoltozással történő véleménynyilvánításért az esetek többségében nem szoktak megharagudni, mert ezzel legtöbbször lezárult egy-egy probléma. S amint azt már többször említettük, főleg esküvő alkalmával volt jellemző a szabad szókimondás. Ekkor olyan mondanivaló is kikiáltásra került, ami más körülmények között, szóban közölhetetlen lett volna.
".nem is haragudtam a rikatozásokra, hogy... vagdaloztunk így né. Aki haragszik, az ne fogjon hozzá rikatozni. Ha valaki legyőzett, vagy legyőztem valakit, akko' ne haragudjon, me' akko' nem kellett vona elkezdeni a rikotozást."
"Dehogy haragszik. Aki érti a viccet, az nem haragszik. Mer' én megmondom: Nem én vagyok a hibás, ha ilyen a rikatozás. .hogy ne legyen baj."
A vagdalózás szokásos volt szomszéd falvakkal való találkozáskor, amilyen például a lakodalom, vagy az 1990-es évektől egyre gyakoribb folklórtalálkozók, ahol több mezőségi, hagyományőrző csoport is összetalálkozik. Ilyenkor kritizáló, a másik falu különböző szokásait kifigurázó szövegek hangzottak el, mint pl.: "Kamarási becsület, mind a lú.sz lecsüggedt" , vagy "Szegény sziki legények, nagy csizmásak szegények. A fejeken csupérka, elöl csüng a bokréta. Gyere Kali döcögjünk, ha meguntuk meséljünk."
A lakodalom ez esetben is jó alkalom volt arra, hogy a saját falujához való tartozást reprezentálják a visaiak.
"Votunk Szamosújváron. Egy nagyszájú szováti nekifogott rikatozni: Úgy táncolnak Visába, mind a f.sz a p.ba. Én se hattam magam: A zsebembe' egy nagy luf.sz, neked adam, csak ne úgass. Elhallgatott."
Egy alkalommal a Visában rendezett táncfilmezésre egy szomszéd falusi román táncospárt is meghívtam. A férfi végig rikoltozott a tánc közben. Többen félrehívtak és megkérdezték, hogy: "Miért hívtad meg ezt a puliszkásszájú r.t. Fene a torkát, hogy üvölt". Később kiderült, hogy a férfi udvarias volt, szépeket rikoltozott, csak a visaiak között nem volt egy sem, aki jól tudott volna románul rikoltozni. Hasonló viselkedés vendégségben megengedhetetlen lett volna legénykorukban, mondták a visai férfiak.
"Ha elmentünk idegeny legénynek, ott meg kellett húzódni, Sanyi. Mer különben hama' "megkolintottak vona!"
Aktualizálás és improvizáció
Megfigyelésünk szerint az általános ismert szövegpaneleket az adott helyzetnek és saját lelkiállapotuknak megfelelően aktualizálják a rikoltozók. A rögtönzésnek ez az alapja. Jóval ritkábban is fordul elő, hogy új szöveget, vagy új rímeket találnak ki.
Mikor bekerűtem a kicsitáncro, én már tudtam táncolni. Még. Soha nem felejtem el, hogy ez a X. ni. Milyen beteg, milyen gyenge. Ű is jól táncolt. Osztán hogy rikatozatt. Hogy is. Ezt a kicsi leánkát tennap íjjel csinálták. Hogy is tudták csinálni, milyen jól tud táncolni! Na, azt nem is felejtem el soha! Most jut eszembe', hogy mondta.
Az aktualizálásnak és improvizálásnak egy példáját figyelhettem meg, mikor egy alkalommal egy ismerős, fiatal házaspár számára kértem szállást egy adatközlőnknél, aki az ajtó mögötti ágyra mutatva így felelt:
"Kiszáradt a bodzafa, hol alszunk az éjszaka? Ajtó megett a padon, a te puha hasadon."
Előfordult az is, hogy egy jó rikoltozó asszony idős édesanyját is meghívtuk a megrendezett filmezésre. Az asszony jókedvében néhány pajzán szöveget kiáltozott el, és amikor észre vette, hogy ezt az édesanyja is hallotta, szintén néhány rikoltozással jóvátette hibáját:
"Az én anyám ugy szeretett, tejbe, vajba fürösztgetett. Keszkenőbe takargatott, mégis idegennek adott. Édes volt az anyám teje, keserű a más kenyere. Keserű is, savanyú is, néha-néha panaszos is."
A táncszók aktualizálásáról további tapasztalatokat szerezhettünk Magyarországon szervezett filmezéseken is. A mesterségesen kialakított környezet, a szereplési helyzet gyakran feszélyezte az asszonyokat. Egy alkalommal az egyik asszony úgy oldotta fel a feszültséget, hogy a jelenlévő férjének kezdett rikoltozni:
"Azt gondolod te csipás, hogy engem nem szeret más. Szeret engem még más is, nálodnál csipásabb is."
Erre visszafelelt a férje, s így megindult vagdalózás. Eközben az asszony annyira megbarátkozott a helyzettel, hogy elrikoltozta a korán elvesztett édesapja emlékére írt szövegét, amely minden jelenlévő visait nagyon megindított.
"Az én ügyes szép szemem, mindig könnyel van tele. De azt azér' hullatom, nincs nekem édesapám. Oroszország közepébe, van egy nagy láger építve, oda van apám temetve. Már ötven éve, hogy várom, sírját sehol se találom. Három éves se nem voltam, az apámtol elmaradtam. De az anyám karján nevelt, mégis szárnyomra engedett.
A házasságtöréssel kapcsolatos normáknak adott hangot egy férfi, amikor egy házas ember, miután összeveszett a feleségével és hazaküldte őt a szüleihez, egy másik lányt hozott a házhoz.
Hát én akko' elmeséltem, ho' hogy votam itt X ángyommal.in' vártuk, ho' jüjjenek haza. az embereink. tak itt a sáncbo', me' itt vót a szövetkezet. Ángyommal, min' vártuk-vártuk. Búttunk be az ágy alá, miko' hallottunk valami lármát.Idegesek votunk, ho' nem jünnek haza. Akkor egysze' halljuk, hogy úgy szalad le. Zupp! A telken hallszik. a nagy nyomok. szalad valaki le. Jüvünk kl. Láttom a. már itt votak a kapunál. Ott látom, e' férfi, s egy leány. Olyan hosszú haja. Egísz le a fődig a haja. Gondulom magamba', menjek oda, lássom, kik azak a telkemen... Y bá, Nyúl Z-vel. Miko' má''közel menyek hozzájuk, úgy kiszaladtak a kapun, s szaladnak át. az útan. Mondom ángyomnak: Y bá. hozza Nyúl Z-t. És akko' gondoltuk, hogy menjünk oda, hogy lássuk ippeg. Valahogy sikerült bémenni a telekre, s megkerültük a rígi házot, a nádfedeles házot. Hátul a házon vót e' kicsi ablak. S béníztünk. Kovatár5 ott má' muzsikált. Ágnis néni, ez a Gáspár Pistáé, aki varr, keszkenyő nélkül úgy rikatozatt ott! Úgy táncót ott, rikatozatt, s. Ott valami főtt a plattenyon már. látszott, hogy párált, s níztünk be az ablakon. Y bá Z-vel az asztal megett votak. Észrevettek, ho' leskelődünk. s Ágnis néni odajütt a kicsi ablakhoz, s odatett e' fekete kendőt, ho' ne lássunk bé. Mük akkor X-el szaladtunk kifelé, hogy jüjjünk ki egysze' a telekrül, hogy ne mondják meg, hogy leskelődtünk. Kijüttünk az útba. Ez a D- bá, ő vot a pázo6 a faluba'. Jün felfelé az útan, aszondja: Tük mi' csináltok itt, te? Itt mi az Isten van?" Mondjuk, ho':- Megházasodatt Y . Na, ne mondjad! Há' kit hozatt el? Mondjuk: Nyúl Z-t!... Aszondja D: Nyuszi, nyuszi nyulacskám, ne filj tülem, nincs puskám! Van nékem más egyebem, zöld káposzta levelem. Úgy mondta ott a hídan. Kacagtuk erőst. de közben eltávolodtunk a kaputól, hogy nehogy. észrevegyék, hogy mük leskelődtünk. Aztá' D bá' annyit léháskodott ott, hogy úgy kacagtunk az útba.. Osztá' regge' már láttuk, itt vót az új menyecske. Z. Há' de osztá' nem sokat, me' Y bá' aztá' megbíkilt a feleségivel.
A táncszók használatának változásai. Illemszabályok
Ha összegezzük a visszaemlékezések adatait, kiderül, hogy a táncszók hagyományos funkcióban történő használata - kb. az 1950-es évekig - a következő képet mutatja.
Olyan ünnepi alkalmakon, amikor megengedett volt a profán viselkedés minden résztvevő rikatozhatott, de az obszcén szövegek használata ilyenkor is csak a legények, házasemberek, legfőképpen az asszonyok körében volt szokás. A leggyakoribb táncalkalmon, a hétvégi táncon a lányoknak nem illett rikatozni.
Az 1950-es években történt gazdasági változások azonban a kultúra területén is változásokat hoztak. A tsz-szervezés időszakára vonatkozóan sokan emlegetik, hogy a lányok mennyit vagdalóztak abban az időben. Ennek oka vélhetően az, hogy ekkor a szegényebb és a gazdagabb társadalmi réteg közötti feszültségek felerősödtek, ami hatással volt a párválasztási lehetőségekre is. Visszaemlékezések szerint ez sok problémát okozott a fiataloknak, akik érzéseiket, véleményüket gyakran rikoltozás segítségével fejezték ki.
További változásokat okozott, hogy a nemek és korosztályok közötti hagyományos munkamegosztás megszűnt, a tsz-ben mindenki együtt dolgozott, s megindult az addig jellemző erkölcsi normák változása, lazulása.
". akkor nem vot ippen olyan szabad a szánk, most szabadult meg egy darabtul. Akkor nem beszéltünk a szülők előtt ilyesmit. Mikor megjött ez a kollektivizálás, kiment a nép egymás közé, akkor má' szabad vot. Rigen a fiatalság elött nem beszéltek. No de mikor az a kollektivizálás meglett, közösen dogoztunk a mezőn, akkor már fiatal, öreg, mind be kellett vegyüljön mindenbe. Mindenbe bele kellett vegyülni. De addig nem."
Gyűjtőmunkánk során 1994-től évente több lakodalomban is részt vehettünk, s megfigyelhettük a fiatalok táncszó készletét és használatát. A tapasztalatok szerint nagyon kevés szöveget tudnak, azok is jobbára obszcének, amit hagyományosan a fiatal lányok nem is kiabálhatnának. A visszaemlékezések szerint az 1970-es évek előtt a fiatalság nem vehetett részt a lakodalmakban, legfeljebb a nagyon közeli rokonok, azóta viszont szokássá vált a menyasszony és vőlegény korosztályába tartozók széles körének meghívása. Megszűntek a táncszók használatának hagyományos alkalmai, egyedül a lakodalom során hallhatnak a fiatalok rikoltozásokat, ott viszont az asszonyok nagyon elengedik magukat, így első sorban a pajzánabb szövegek kerülnek elő.
12. kép. A lakodalom hajnalán néhányan ruhát cserélnek.
Balról jobbra: László Zsuzsanna, Papp Margit, Chira Miklós. Visa (Kolozs m.)
Fotó: Varga Sándor, 1996.
A kollektivizálás évtizedei a lakodalmi táncszók használatában is változásokat hoztak. Az utolsó szekeres lakodalom 1960-ban volt, amikor a tsz-ek szervezése befejeződött. Amíg szekérrel vitték a menyasszony hozományát, a rajta ülő nyüszülányok és nyüszüasszonyok nagyon sokat rikoltoztak.
13. kép. Az utolsó szekeres lakodalom. Előtérben Kiss József "Bîrdok". Visa (Kolozs m.)
Fotó: ismeretlen, 1950-es évek, Kiss József "Bîrdok" tulajdonában.
A lakodalmi szövegek közül a menyasszonyra, vőlegényre, az öröm- illetve bánatos szülőkre, násznagyokra, bámészkodókra stb. vonatkozó szövegek széles skáláját használták itt. A szokás megszűnésével e szövegek keresték helyüket a lakodalom más fázisaiban. Az esküvői menetben, ma is jól tudják használni e szövegeket, s a templom előtti tánc is jó alkalmat kínál a rikoltozásra. A lakodalom végén, amikor már a zenészek elmentek, de az emberek még mulatni szeretnének, felfokozott hangulatukban pajzán szövegekkel szórakoztatják egymást. Persze itt is elsősorban a specialistáké a főszerep.
A hatvanas években megszűnt a menyasszonytánc szokása is, ami szintén kiváló alkalom volt a rikoltozásra.
A meny befogadás szokásának változása az 1960-70-es évekre tehető. Ekkortól írnak szinte alkalomról alkalomra új szövegeket. Ennek előzménye az volt, amikor az egyik visai asszony nyüszüasszonyként vett részt egy magyarpalatkai esküvőn, s ott hallott hosszabb menyfogadó szöveget.7 Ebből a következő részt vette át:
"Piros rózsa csüng az ágon, nem én vagyok anyos drága. Ide vagyok kéretve, fogadjalak helyette."
Ezt hozzáfűzte az addig használt visai szöveghez, amely így hangzik:
"Mióta megismertelek, a menyemnek kedveltelek. Fehér üveg a kezembe, piros pálinka van benne. Gyere, igyál belőle, miénk leszel örökre."
A kibővített szöveghez aztán még saját kútfőből is toldott, s a faluban ezzel olyan nagy sikert aratott, hogy az óta ritka az olyan esküvő, amelyre ne íratnának új szöveget. Ebbe az alkotó munkába aztán több specialista is bekapcsolódott, s ennek eredményeként az elmúlt három évtizedben nagyon szép szövegek születtek. A szerzők általában egyben előadói is a menyfogadó rikoltozásoknak, amit mindig fejből mondanak
Az előadók közt az elmúlt pár évben viszont már akadnak fiatalabb asszonyok is, akik a családban elfoglalt helyük miatt vállalkoznak az anyós helyetti rikoltozásra. Ők új szöveget nem írnak, hanem az említett specialistákkal íratnak, és vagy a papírról olvassák, vagy a kezükben tartják arra az esetre, ha zavarukban elfelejtenék. Ezeket a szövegeket egyébként féltékenyen őrzik.
A menyfogadás változásáról elmondható, hogy a szokáscselekmények elhalása mellett a szövegek egyre személyesebbé és terjedelmesebbé válása volt megfigyelhető, egészen az 1970-es évek elejétől napjainkig. Most úgy tűnik, hogy a specialisták kihalásával megmerevednek a szövegek.
".mikor ezt a fiut bucsuztatták itt a szomszédba, ugy jött, hogy menjek rikatozzak, de hiába, má' nincs az az erős hangom, már nem tudok. Már lejárt, mind a németek. Nincsenek. Nem lehet."
"Aztá' most má' vín vagyok, nem is rikatozok többet. Eltőtt."
A táncszók előadási módjáról
A rikoltozás szorosan kapcsolódik a zenéhez, annak üteméhez és a dallamok, illetve zenei sorok kezdetéhez egyaránt. Helyi kifejezéssel élve tudni kell a zene utánrikoltozni.8
". azt ugy kell, mikor a zenész megkezdi a. zenét, akkor kell csuhogatni. Ameddig kezdi még egyszer a zenét, akkor megin' csuhogatni. Azt ugy kell, nem egyfolytábol csujogatni, csak mikor kezdi a zenét, csak akkor lehet csujogatni."
A szöveget elkezdeni a dallammal együtt kell, a rigmus sorai között, pedig mindig egy-egy dallamsort várni, de a szöveget záró ujujú, i-ha-ha illetve ha-te-ha formula közvetlenül a befejező sor után következik. Erre mindig nagyon figyelnek, bár tánc közben előfordulhat, hogy nem tudják pontosan a dallammal együtt kezdeni a rikoltozást, mert egyszerre kell a táncra és a kiáltozásra is figyelni, ami nagyobb koncentrációt igényel.
A lakodalomban, amikor az anyós rikoltozással fogadja a menyét, a zenészek az anyós mögött állnak. A szöveg elhangzása alatt halkabban zenélnek, majd a végén, amikor már az anyós és a fiatal pár isznak egy-egy korty pálinkát, sokkal hangosabban muzsikálnak. A román szöveget jobban értik a zenészek, ezért ahhoz még jobban tudnak alkalmazkodni úgy, hogy a családra vonatkozó, érzelmes résznél a hangszerek nagyon visszafogottan szólnak, viszont a záróformula elhangzása után teljes hangerővel játszanak, így segítenek a feszültség feloldásában és kisütésében.
A zenéhez való szoros kötődést egyrészt a népdalok és a táncszók korábban már említett, Visában is megfigyelhető kapcsolata,9 másrészt a mezőségi románoknál még ma is megfigyelhető különleges folklórjelenség is alátámasztja. A népdalok és a táncszók különös egyvelegét figyeltem meg több alkalommal, amikor is a lassú, aszimmetrikus lüktetésű román páros táncban felhangzó rigmusok első sorát tyiuálták10 a következő sort, pedig a tánckísérő zene dallamához alkalmazkodva énekelték.
Az előbbieken kívül a mezőségi románok és magyarok táncszó előadása között nincs különbség, a helybeli magyarok romános hanglejtéssel rikoltoznak. Ennek oka, hogy a több évszázados együttélés, a kisebbségi lét következtében a mezőségi magyarok beszédének dallama hasonlít a román nyelvére.11
Lakodalmakban látható, hogy utcai vonulások alkalmával, amit végig zene kísér, a rikoltozó asszonyok összekarolva a zenekar mögött haladva mindig ütemre lépnek, amit szoknyájuk ringása is szépen mutat. A menyfogadó szöveg elhangzásakor az is megfigyelhető, hogy az anyós, vagy a felkért specialista ütemesen ringatja testét és a kezében tartott pálinkásüveget jobbra-balra, a zene ritmusára.
14. kép. Fodor Anna üveggel a kezében rikoltozik. Visa (Kolozs m.)
Fotó: Békési Tímea, 1996.
Ugyanezt a mozgást egy megrendezett néprajzi filmezésen is megfigyeltük. A kamerák és a figyelem kereszttüzében lévő asszony zavarában bizonytalanul kezdett rikoltozni, de némi gondolkodás után egyik kezét maga elé emelte pontosan úgy, mintha üveget tartana benne, és a fent említett módon ringatta testét rikoltozása ütemére.
"Könnyebb rikatozni, és könnyebb. ahogy a zenét hallod, ahogy mész is, könnyebb. azér' van a kezedbe az üveg, hogy. lengetik."
Az elmondások alapján tánc közben egyébként sem sokat rikoltoznak, mert nehéz egyszerre a táncra és a kiáltozásra is figyelni.12
"A rikatozók nem nagy táncot rendeztek."
Ezek a szövegek az élőbeszéd stílusában szinte soha nem hangzanak el, még akkor sem, amikor az interjú során saját füzetükből olvassák fel őket. A szereplésből, vagy a felfokozott érzelmi állapotból adódó feszültség levezetését egyébként is segíti az emelt hangon történő előadásmód.
Összegzés
A dolgozat célja volt pontosítani a táncszók használatáról kialakult képet egy falura, illetve egy szűkebb tájegységre vonatkozó esettanulmányok alapján. Vizsgálatunk során igyekeztünk rávilágítani arra, hogy a táncszók sokkal többet jelentettek a tánc közbeni vidám kiáltásoknál, mint ahogy az sokszor a tudományos közvéleményben is, pontatlanul elterjedt. Az énekléshez hasonlóan megoldás értékű eszközök az emberek lelki problémáira azáltal, hogy segítségükkel kifejezhetik érzéseiket olyan művészi formában, amely a közösség által elfogadott. A rikoltozás valójában úgy tölti be problémamegoldó, feszültségoldó funkcióját, ha nyilvánosan, lehetőleg minél nagyobb hallgatóság előtt hangzik el. A nyilvánosságot vállalva, a hagyományos közösségben bárki kikiálthatta magából fájdalmát, sérelmét. Az éneklés és a rikoltozás az adatok tanúsága szerint ugyanazt a lelki szükségletet elégíti ki.
Ezt fontosnak tartjuk kiemelni, hiszen a művészi önkifejezés, valamint a közösséghez való tartozás, a közösség előtt való megmutatkozás rendkívül fontos szerepet játszik az egészséges lelki egyensúly fenntartásában.13
A fentieken kívül az egyéni sérelmek és konfliktushelyzetek kezelésére és a közösségi morál érvényesítésére vonatkozó példákat is ismertettünk. A táncszók ilyen funkcióira vonatkozóan a szakirodalomból eddig csak elszórt adatközléseket ismerünk, csakúgy, mint a menyfogadó szövegekre és ezek szokáskörnyezetére vonatkozóan.
Vizsgálatunk további célja volt, hogy felvillantsuk azt a tényt, hogy a visai faluközösség kommunikációs rendszerét megváltoztatta a mezőgazdaság szocialista szellemű átalakítása. Ennek hatása jól lemérhető a helyi táncszó készlet elsorvadásából, a táncszók alkalmazása módjának és szabályainak jelentős változásából.
A terminológiával kapcsolatos problémák
A szakirodalomban gyakran külön írnak táncszókról és lakodalmi kurjantásokról, de a szövegek ilyen élesen nem választhatók szét. Funkció szerint a szövegeket különböző csoportokra lehet osztani. Közösen írt korábbi tanulmányunkban már felvetettük, hogy a táncszó kifejezés nem alkalmazható minden esetben, hiszen a terepmunkánk alatt összegyűjtött több száz szöveg és a kapcsolódó kommunikációs közeg, szokáskörnyezet vizsgálata alapján kiderül, hogy funkciójukat, sőt előadási alkalmaikat tekintve ezek nagy része nem kapcsolódik szorosan a tánchoz, gyakran nem is táncos alkalomkor hangzanak fel, sőt gyakran a zenéhez sem kötődnek.14 Kiemelkedő alkalmaik a lakodalmak és javarészt az asszonyok által végzett különböző társasmunkák15 voltak, hiszen ilyenkor a faluközösség jelenléte, illetve megfelelően felfokozott érzelmi hangulat miatt jó alkalom adódott a rigmusok használatával történő problémamegoldásra, önkifejezésre.
Alkalom, vagy funkció alapján nehéz a szövegeket egy csoportba sorolni és elnevezni, ezért úgy gondolom, hogy az előadásmódbeli és a formai jegyek alapján a kiáltott rigmus megnevezés tűnik a legmegfelelőbbnek.
Irodalom
Andrásfalvy Bertalan
1980 A hallgatóság nélküli népművészet.In. Andrásfalvy Bertalan-Bárczy György (szerk.) Csak tiszta forrásból. Bern.
2004 Népballadáink szerepéről. In. Andrásfalvy Bertalan Hagyomány és jövendő. Népismereti tanulmányok. 77-87. Lakitelek.
Arany László-Gyulai Pál (szerk.)
1872 Magyar Népköltési Gyűjtemény. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. I. kötet. Pest
Bartók Béla - Kodály Zoltán (szerk.)
Magyar Népzene Tára. III/A. Lakodalom. Bp.
Magyar Népzene Tára. III/B. Lakodalom. Bp.
Békési Tímea
2004 A táncszók használata egy mezőségi faluban. Szakdolgozat a PTE BTK Néprajz és kulturális antropológia tanszékén. Pécs. Kézirat.
Békési Tímea-Varga Sándor
2006 Táncszók használata egy mezőségi faluban. In. Ekler Andrea-Mikos Éva-Vargyas Gábor (szerk.) Teremtés. Szövegfolklorisztikai tanulmányok Nagy Ilona tiszteltére. 291-310. Bp.
Borbély Sándor
1891Az aranyosszékiek táncza. Ethnographia II. 243-246. Bp.
Folkrádió honlapja
2008 http://folkradio.hu/alforum.php?forum=11
Gönczi Ferenc
1900 Göcseji lakodalmi kurjantások. Ethnographia XII: 131-137.
Horváth István
1980 Magyarózdi toronyalja. Kolozsvár
Kallós Zoltán
1964 Tánchagyományok egy mezőségi faluban. Tánctudományi Tanulmányok.
1963-64. 235-252. Bp.
1972 Tánc - és lakodalmi kiáltások. Utunk Évkönyv. 106-109. Kolozsvár
Kaposi Edit
1999 Bodrogköz táncai és táncélete 1946-48. Bp.
Katona Imre
1989 Táncdalok és táncszók.In. Voigt Vilmos (szerk.): Amagyar folklór. 317-318. Bp.
Keszeg Vilmos
1999 Mezőségi hiedelmek. Marosvásárhely.
Kiss Géza
1937 Ormányság. Bp.
Kiss Géza
2006 Visai fényképes krónika. Híradás egy mezőségi faluról. Kolozsvár
Konsza Samu
é. n. Háromszéki magyar népköltészet. Marosvásárhely.
Kriza János
1956 Székely népköltési gyűjtemény . Összesített válogatás a kiadott és kéziratos hagyatékból. I. kötet. Bp.
Küllős Imola
1978 Táncszavak, táncdalok.In. Jávor Kata - Küllös Imola - Tátrai Zsuzsanna (szerk.) Kis magyar néprajz a rádióban. 391-394. Bp.
Küllős Imola-Martin György
1982 TáncszóIn: Magyar Néprajzi Lexikon.V. Bp.
Lajtha László
1954 Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés. Bp.
Madar Ilona
1989 Fejezetek Zoboralja társadalomnéprajzához.In: Ujváry Zoltán (szerk.)Folklór és Etnográfia 51. Debrecen.
Martin György
Magyar tánctípusok és táncdialektusok. Bp.
1997 Ugrós-legényes tánctípus. In: Felföldi László - Pesovár Ernő (szerk.) A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya. 144-157. Bp.
Molnár Péter
2006 ".a néptáncot átalakították." Hagyomány és modernizáció egy erdélyi falu tánckultúrájában. Szakdolgozat a PTE BTK Néprajz és kulturális antropológia tanszékén. Pécs. Kézirat.
Novák Ferenc
Szék táncai és táncélete a XX. század első felében. In. Virágvölgyi Márta - Felföldi László (szerk.) A széki hangszeres népzene. 29-78. Bp.
Pálfy Gyula
1987 Egy mezőségi falu táncélete.Tánctudományi Tanulmányok. 1986-87. 261-286. Bp.
2004 A táncszók tartalmi osztályozása.In: Andrásfalvy Bertalan - Domokos Mária -Nagy Ilona (szerk.) Az Idő rostájábanI. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára. 175-200. Bp.
Pesovár Ferenc
1980 Táncélet és táncos szokások.In: Hoppál Mihály (szerk.) Magyar Néprajz VI. 195-251. Bp.
Ratkó Lujza
1996 "Nem úgy van most, mint vót régen..." A tánc mint tradíció a nyírségi paraszti kultúrában.Nyíregyháza - Sóstófürdő.
Varga Sándor
2003 Visai táncélet (A táncos és a zenész kapcsolata). Szakdolgozat a PTE BTK
Néprajz és kulturális antropológia tanszékén. Pécs. Kézirat.
Kalotaszegi ünnepek. Bp.
Voigt Vilmos
1998 Kisepikai prózaműfajok. In: Voigt Vilmos (szerk.) A magyar folklór. 303-355. Bp.
1 Vö. Vasas-Salamon 1986. 87.
2 Vásári ponyvákból tanult táncszókra eddig csak két adatközlőnk utalt.
3 Néhány visai férfi szerint Kallós Zoltántól több rikoltozást is tanultak legénykorukban. "Mondjad kislány, kutágas, mondam bizony de tágas, mondjad kislány dióbél, mondam biza beletér."
4 A jó rikoltozó általános jellemzése: "Olyan a szája."
5 Írd: Covătar. Jelentése: teknővájó. Pop Alexandru egykori visai prímás ragadványneve.
6 éjjeliőr
7 Kiss Erzsébet "Cire" szerint a palatkai magyarok az ottani románoktól vehették át a szokást, akik az új asszonyt a kaputól a házig vezetve végig, hosszan rikoltoztak.
8 Itt kell megemlíteni a tánc és a zene kapcsolatára használt visai kifejezést is: zene után táncol.
9 Mint arról már szó volt, a népdalok és táncszók szövegei gyakran megegyeznek. További a datokat erre vonatkozóan az MNT III/Akötet is tartalmaz. (Bartók-Kodály /szerk./ 1956. 343-364; 416.) Mindkét esetben a leggyakoribb funkció a fájdalom kiénekelése, kirikoltozása. Az éneklésről így vallott az egyik, a rikoltozásban specialistának számító adatközlő: "Nem mindig van az embernek ugy kedve, hogy énekeljen. Tudod? Hogy nem mindig tudsz jól énekelni? Hiszed? Mikor ugy el vagy egyszer keseredve. Én mikor otthon egyedül vagyok, s valami eszembe jut, olyan jól tudak énekelni. Komolyan. Ugy, ugy. pláne mikor, valamelyik ugy felbosszant, s van nekem nyomoruság annyi, hogy olyankor ugy elmeek kapálni, vagy valahová, aztá' olyan. ugy elsirom. kisirom magam, s kiénekelem, hogy csak na." Székről egyébként több olyan lakodalmi éneket ismerünk, amelyek szövegei Visában ma már csak rikoltozásként ismertek. További a datokat erre vonatkozóan az MNT III/Akötet is tartalmaz. (Bartók-Kodály /szerk./ 1956. 343-364; 416.)
10 A rikoltozás román megfelelője a legtöbb mezőségi településen: chiutur. Ebből képzett ige chiuit, amit gyakran a magyarok is használnak kissé elferdítve: tyiuál = rikoltozik. Tapasztalatom szerint a románok szövegkészlete jóval meghaladja a magyarokét. A helybeliek szerint a románok többet rikoltoznak a magyaroknál. "A román kimegy a hegybe, már kiált."
11 "A előadó romános, illetőleg idegenes hanglejtéssel beszél, bár református magyar." (Lajtha. 1956. 416.)
12 Egyetlen kivétel ez alól a románok, de-a lungu, illetve joc romînesc néven ismert lassú, páros tánca. Néhány visszaemlékezésből kiderül, hogy a magyarok lassú táncában, lassú cigánytáncban is rikoltoztak, de ez a szokás a II. vh. után eltűnt.
13 Ennek ellenére a magyar néprajz elhanyagolja a folklór-jelenségek hasonló irányú értelmezését és bemutatását.
14 Ezek után érthető, hogy Visában, és a környékbeli falvakban is egyetlen szóval (rikoltozás) jelölik a táncszókat, a cselekvésre pedig az ebből képzett igét (rikoltozni) használják.
15 Erre bizonyíték az is, hogy a specialisták egytől-egyig asszonyok, akik az adatok tanúsága szerint lánykorukban a nagytáncon alig-alig rikoltoztak, viszont jelentős szövegkészletüket, amelyet tanulással és önálló alkotással teremtettek, a lakodalom során használták és használtatták.