Szenik Ilona: Népzenetudományi jegyzetek 7. Forma és dallamvonal

A Művelődés archívumából
XL. évfolyam (1987) 4. szám 62-64. o.

Szenik Ilona

Népzenetudományi jegyzetek

Forma és dallamvonal

A népzene egyes formarészeinek dallamvonaláról írva másutt már példákkal bizonyítottam, hogy a részek dallamvonala formaalkotó tényező, mert szerepe van az egyensúly, az egység megvalósításában vagy megszilárdításában. Ezúttal nem a részek, hanem az egész strófa dallamvonalának modelljét, vagyis a dallamjárás általános irányát vizsgáljuk. A dallamnak ez a tulajdonsága a részek (sorok vagy tagok) magassági viszonyának sorrendjéből rajzolódik ki; egy-egy rész magassága a teljes hangkészletnek az a szelvénye, amelyet az illető rész bejár (például így határozhatjuk meg: kvint fölött járó sor(ok), vagy: a záró sorral egy magasságban járó sor(ok) stb.). A formaelvek szintén általános modellek, amelyek a tartalmi viszonyok sorrendjét egy síkban fejezik ki; a bennük lehetséges összetételeket a szerkezeti képlet tünteti fel; a magassági viszonyokat csak akkor olvashatjuk ki belőlük, ha különböző magasságon megszólaló sorok ismétlődnek vagy térnek vissza és ezt a betű melletti szám jelzi (például: AA⁵A⁵A egyértelmű, de AB⁵CB képletben az A és C magassági viszonyát nem ismerjük; vagy: ABCD képlet egyetlen magassági viszonyra sem utal).

A forma és a dallamvonal összefüggése és kölcsönös meghatározottsága rendkívül tág témakör; nem vállalkozhatunk rá, hogy minden árnyalatát kimerítsük. Vezérfonalként azokat a jellegzetes formaalkotó elveket választottuk, amelyek eleve meghatározzák a dallamvonal általános irányát. Ehhez a kiindulóponthoz kapcsoljuk a variálásban végbemenő szerkezeti átalakulásokat, ahol a megváltozott szerkezet más dallamvonalat eredményez vagy ellenkezőleg, a dallamvonal jellemző vonásai megmaradnak és fontosabbá válnak, mint a szerkezeti képletben kifejezett formaelv.

1. A magyar népzenében az ereszkedő kvintelés egyike a legősibb felépítéseknek; ezt bizonyítják a keleti rokon népek zenéjében talált változatok. A népzenei formák általános fejlődési vonalában viszont már magas szintnek számít. Előzményei olyan zárt, kétsoros formák lehettek (AA_k vagy AB), mint amilyenek a ma négysorosnak ismert dallamok egyes tagjai (A⁵A_k⁵AA_k vagy A⁵B⁵AB). A mélyebb ismétléssel mind a hangkészlet és a hangterjedelem, mind a forma terjedelme egyidejűleg növekedett. Az ereszkedő kvintelés magától értetődően meghatározza, hogy a dallamvonal tagonként ereszkedik, vagyis az előtag magasabban jár mint az utótag.

Ha a kvintismétlés pontos, illetve az utótag dallamában nincs lényeges eltérés, a formában a két tag kapcsolata meglehetősen laza; egyik tag önálló dallam is lehetne vagy az első kvintismétlés után az aláhelyezés folytatódhatna. A kvintszerkezet módosulásának szabályszerű eljárásai a két tag közötti hangnemi egység mellett a forma egységét is megszilárdítják: az utótag hangkészletébe belehajló második sor (lecsúszott főzárlat) és/vagy az előtag magasságából induló harmadik sor (magas válasz) áthidalja a dallamvonal törését. A sorok variálása olyan mértékű lehet, hogy csak egy-egy motívum vagy akár csak a zárlatok rendje emlékeztet a kvintelés elvére. Azok a szerkezetek tartoznak ide, amelyekben a két tag párhuzamos sorai között van kvintnyom. Példák: 1. és 3. sor között: A⁵BAC, RN 213; A⁵A_k⁵AB, TSz 10; és 4. sor között: AB⁵CB, RN 240, 243, 248, TSz 13, 31; megjegyzendő, hogy a szerkezeti képlet nem utal kvintismétlésre, de az utóbbi csoportba tartoznak: ABCD füzérformában a B és D sor pentaton magon forgó motívuma és kvinttávolságú zárlata: RN 244 és változata TSz 70; ABB_kC ismétlősoros formában a B és C sor kvintnyomot őriz, ugyanakkor a kvintelő 3. sort ismétlés helyettesíti: TSz 51; szokatlanabb átalakulást fed egy hasonló szerkezeti képlet: ABBB⁵_v, ahol a 2. és 4. sor között még felismerhető a kvintelv, a 3. sor ismétlés és ezzel egy időben az 1. sor kvinttel mélyebbre kerül (ez nem derül ki a szerkezeti képletből), így a dallamvonal boltívszerűvé alakul (RN 219 összevetve az A⁵B⁵A_vB szerkezetű típusdallammal: TSz 30).

Az 1. sz. példában a sorok záró fordulata kvintel, de az utótagban a kezdőmotívumok dallamjárása más irányú: az előtagban boltíves, az utótagban ereszkedő sorok vannak; a dallamtagok a la pentaton hangsor egy-egy, szerkezetileg eltérő szelvényét járják be (1. példa, Magyarlapád, Fehér megye).

1. példa, Magyarlapád, Fehér megye

2. A visszatérés elvének egyik lehetőségében az előtag és az utótag zárósora egyezik; amikor ez az elv kvintismétléssel társul, a Kodálytól "kis kvintelő"-nek nevezett szerkezet jön létre (A⁵BAB). A keleti rokon népek zenéjében talált változatok bizonyítják, hogy ez is egyike a legrégibb formáknak. A strófa egészének dallamvonalát meghatározó jegy a magas járású sor után a záró sorral egy magasságban járó második sor. Pontosan kvintelő, illetve visszatérő sorokkal a magyar népzenében ritka, a szerkezeti elv és dallam-járás általános modellje már gyakoribb. Például a hétfokú "dudanóták" egy részében a harmadik sor variált kvartismétlése az elsőnek, a második és negyedik sor azonos (A⁴BA_vkB); a hangnem és a kvartismétés a recitáló "nagy formával" teremt kapcsolatot.

A 2. példa lá pentaton dallamában a harmadik sor a hangnem kvintjén, azaz tonálisan válaszol az első sor oktávjára (kvint megfordítása = kvart); a negyedik sor kezdőfordulata mélyebben imitálja a második sorét; a szerkezeti képlet: A⁴AB_v (2. példa: RN 54, Frumósza, Bakó megye).

2. példa: RN 54, Frumósza, Bakó megye

A 2. példáéval rokon felépítése és dallamvonala van a Virágos kenderem... szöveggel közismert dalnak (TSz 22, RN 25); szerkezete A⁵BAC, vagyis megvan benne a kvintismétlés, de a negyedik sorban nincs visszatérés; mivel a második sor mélybe hajlik, a dallamvonal a kis kvintelő formáéval egyezik. A dallamvonal különbözteti meg azoktól az A⁵BAC szerkezetű dallamoktól, amelyek a tagonként kvintelő formából módosultak (lásd az 1. pontban, kvintelés az 1. és 3. sor között, ahol a 2. sor mindig magasabb a záró sornál). Az említett dalnak számos, más szerkezetű rokona van; ugyanazokat a sortípusokat teljes kvintismétlő vagy kvintnyomot őrző ismétlősoros strófában találjuk meg bennük. A 3. példa teljes kvintismétlő, magas válasszal: A⁵B⁵c + a_vB_v (3. példa: SzN 39, Menyő, Szilágy megye; változata, bővült szótagszámú 2. és 4. sorral: RN 220).

3. példa: SzN 39, Menyő, Szilágy megye

A 3. példát a 4. példával összevetve kézenfekvőnek látszik a feltevés, hogy utóbbiban a 2. sor kimaradt (a feltételezett 2. sort a példában hangfejekkel feltüntettük) és ismétléssel alakult négysorossá; szerkezeti képlete önmagában nézve : ABBC, ahol B = b + A⁵, a 3. példáéval azonosítható sorok szerint pedig : A⁵c + ac + aB. Nincs kizárva az a feltevés sem, hogy kis kvintelő formából alakult; ez esetben az ismétlés a harmadik sort helyettesíti (4. példa: Nagykapus, Kolozs megye; változatai: RN 8, 11, 41; TSz 23, 55; a változatok egy részében a B sorok a finálissal azonos magasságon zárnak).

4. példa: Nagykapus, Kolozs megye

Ismétléssel helyettesített harmadik sort a tagonként kvintelő szerkezet módosulásánál is említettünk (lásd az 1. pontnál az ABBC szerkezetű példát); a dallamvonal lényeges különbsége, hogy ott a B sorok nem hajlanak mélybe.

3. A visszatérés az új stílusú dallamokban mintegy keretbe foglalja a formát. Minden szerkezeti képlet közös vonása, hogy az első és a negyedik sor azonos vagy legalább változat; a középső sorok összetétele szerkezetenként más-más (AA⁵A⁵A, ABBA, AA⁵BA, AABA). Az első és harmadik képlet az emelkedő majd ereszkedő irányú kvinteléssel eleve boltíves dallamvonalat alakít ki; a második képletben a dallamvonal szintén boltíves, mert a B sorok a kvint fölött járnak. Az első két képletben az A⁵ és B sorok között gyakorta nehéz különbséget tenni, mert az azonos magasság mellett a záró fordulat is hasonulni szokott. A harmadik sor variálása mindkét szerkezetben átmenetet teremt a visszatérő negyedik sor felé.

Az 5. példa első két sorát AB-vel jelölhetnénk, de mivel a sorok második fele azonos, inkább kvintismétlésnek számít; a motivikus összetétel : a + b c +B⁵. A harmadik sor tagolt dallama a c szekventált ismétlése: c + c⁴. Az emelkedő kvintelvű előtag után az ereszkedő kvart-szekvencia visszafordítja a hangnemi viszonyokat; a harmadik sorban a ritmikai záradék fellazul, így folyamatosabban vezet a visszatéréshez; a negyedik sor kezdőfordulata fokozatos menettel hidalja át a dallamtörést. A harmadik verssor betoldással igazodik a zene metrikai szerkezetéhez: 4 + 4 + 3 helyett 4 + 3 + 4 +3 szótag (5. példa: Körösfő, Kolozs megye).

5. példa: Körösfő, Kolozs megye

További példák a visszavezetés néhány érdekesebb megoldására a közismert dalokban: Aki szép lányt akar venni... (TSz 143): a harmadik sor zárlata ritmusszűkítéssel felhajlik és a negyedik sor magasról ereszkedik vissza, így kezdete eltér az első sor mélyen induló, boltíves vonalától; Jaj de beteg vagyok... (Tsz 162): boltíves első sor, a harmadik sorban a záró ritmus felbontással fellazul, mély hullámvonallal vezet az elsőnél magasabb indítású negyedik sorhoz; Csütörtökön este... (TSz 165): harmadik sora a B és A sor felfüggesztett záradékú változatából tevődik össze.

Az AABA szerkezetnek, azon túl, hogy három sora azonos, tehát egy magasságban van, nincs meghatározó szerepe a dallamvonal alakulásában. A dallamok egy részében viszont a B sor dallamjárása boltívszerű vonalat alakít ki az utótagban. Például a Gábor Áron rézágyúja... szöveggel ismert dalban (TSz 218) a tagolt harmadik sor ismételt dallama (b + b) a kvint fölött jár (hasonlóképpen: TSz 229). A boltíves A sorokhoz társuló összetett harmadik sorok (b + c) kezdő része mindig magas járású, záró része pedig visszavezet a negyedik sor mély indításához; ilyenek: A csitári hegyek alatt... (TSz 220), Erdő, erdő, erdő... (más szövegű változata RN 350), valamint: TSz 216, 219, 230. A magasról induló, azaz ereszkedő vonalú A sorokhoz mély-magas összetételű tagolt harmadik, sor társul, így az utótag két sora együtt boltíves vonalat alkot (például: TSz 223, RN 347).

A 6. példában, az első vonalrendszeren, felfele kvartoló-kvintelő, összetett harmadik sort idézünk (B + B 4-5), amely boltíves vonalat alkot a második vonalrendszeren idézett ereszkedő negyedik sorral (A); a kotta melletti rajz a sorok dallamvonalát, a szaggatott vonal pedig az általános haladási irányt jelzi; a teljes dallam AABA szerkezetű (6. példa: Nagykapus, Kolozs megye; változata: RN 345).

6. példa: Nagykapus, Kolozs megye

4. Az itt tárgyalt esetekben a dallamvonal modelljét egy-egy meghatározó formaelvből vezettük le, de a szerkezeti átalakulások azt bizonyították, hogy ez az egyirányú meghatározottság korlátozott. Nyilvánvaló tehát, hogy ugyanezek a dallamvonalak más, itt fel nem sorolt szerkezeti képletekben is létrejöhetnek. A szerkezeti átalakulások különösen érdekesek azért is, mert a variálásnak arra az eljárására vetnek fényt, amelyben a formarészeket - rendszerint sorokat vagy motívumokat - átértelmezett szerkezeti jelentéssel használják. Ha az összevetett változatok abban különböznek, hogy ugyanabban a szerkezeti helyzetben lévő soruk azonos magasságban jár, de alakja más, az illető sorok szinonimák. A szinonimák nem érintik az általános dallamjárást; a szerkezeti képletben a változást az idézi elő, hogy az ismétlődő vagy visszatérő sorok egyikét más, vagy fordítva, a különbözők egyikét ismétlés vagy visszatérés helyettesíti (például ilyen a 4. példa ismétlő harmadik sora a Virágos kenderem... kezdetű dal harmadik, kvintelő sorához képest). Ha az összevetett dallamokban az azonos alakú sor más szerkezeti helyzetben és/vagy más magasságban jelenik meg, az illető sorok omonimák. Az omonimaként használt sorok nemcsak a szerkezeti képletet, hanem rendszerint az általános dallamjárást is megváltoztatják (ilyen a 4. példa második sora a 3. példa harmadik sorához viszonyítva, amely helyzetet változtat; az 1. pontban említett RN 219-ben a típusdallamhoz képest az első sor a magasságát változtató omonima, a harmadik sor pedig - a záró fordulat kivételével - a kvintelést ismétléssel helyettesítő szinonima).

Mint láttuk, a forma többsíkú viszonyrendszerében a szerkezeti képletben kifejezett formaelv és a dallamvonal egyenrangú tényezők. Egyik is, másik is több lehetőséget hordozó, viszonylag független, elvont modellként működik. Összefüggésük a konkretizálódott lehetőségekből derül ki. Például: a boltíves dallamvonal egyik lehetősége a teljes boltív, amikor a középső sorok magasabbak, mint az azonos magasságú szélsők; ezen belül, minden lehetséges szerkezeti képlet egy-egy sajátos alak; ha egy bizonyos szerkezetből indulunk ki, a dallamvonal adja meg a sajátos színt: füzérformájúak lehetnek akár a boltíves, akár az ereszkedő vonal különböző árnyalatai. Elméletileg ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a két tényező összefüggése és kölcsönös meghatározottsága abban nyilvánul meg, hogy az egyik szinten megvalósult lehetőség sajátos jellegét a másik szint sajátossága adja meg.

Rövidítések

RN Romániái magyar népdalok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. 1974
SzN Szilágysági népdalok, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
TSz Tavaszi szél vizet áraszt. 230 magyar népdal. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. 1982