A Művelődés archívumából
XXXIII. évfolyam (1980) 12. szám 25-27. o.

Sepsi Dezső

Hangszertechnikai kérdések a széki banda kíséretében

1. rész | 2. rész | 3. rész | 4. rész | 5. rész | 6. rész

Bevezető

A maga nemében ez a téma kezdet. Mint minden kezdet - nehéz. Bevallom, sok nehézségbe és hiányosságba ütköztem a dolgozat megírása közben, épp ezért e munkát távolról sem tekintem teljesnek. Nemcsak azért, mert kezdet, hanem azért is, mert eleve nem is törekszik teljességre (hiszen csak egyetlen községről van szó), mert rengeteg dolog maradt ki belőle, s mert - mivel épp népzenével foglalkozik - a téma nem állandó: folytonos változásban, fejlődésben van. De remélem, hogy ezt a próbálkozást még sok más fogja követni, hiszen a jellege miatt ezt a témát sosem lehet kimeríteni... S hogy a jelen dolgozat mennyire sikerült? Döntse el talán az, aki segítségével megtanul kontrázni.

I. A. Szék községről ma már sok tudnivaló elterjedt. Ismerjük évszázadokat átölelő múltját, sorsát, hagyomány­megőrzését, táncházait, nagyjából népdalanyagát, és tudjuk azt is, hogy szükség esetén, ma élő muzsikus cigányai közül négy bandát is össze lehet hozni! Így szinte magától kínálkozott a kutatáshoz az összehasonlító módszer. Mielőtt azonban megkezdenénk a tárgy tényleges kifejtését, tisztáznunk kell néhány, többé-kevésbé ismert tudnivalót.

A széki banda összetétele:

• prímás (hegedűs). Az együttes vezetője - általában róla nevezik el a bandát is. Őt kíséri a
• kontrás (brácsás) - aki háromhúrú hangszerén a harmóniákat szolgáltatja, és a
• bőgős (gordonos) - aki a kontrás által megszólaltatott harmóniák alaphangját fogja.

A kíséret - a harmónia mellett - meghatározza a prímás által játszott dallam ritmikai képletét is (természetesen a prímás által megadott tempóban)!

B. Az összehasonlító módszernek leginkább megfelelt két - összeállítás, életkor, jelleg szempontjából egyaránt - legjobban eltérő banda:

• Dobos Károly (67 éves) bandája, melyben kontrás: Ádám Sándor ("István Sándor", 76 éves), és bőgős: Dobos János (72 éves).
• Ilka Gyuri bandája (eredeti neve Moldován György, 52 éves) melyben kontrás: Moldován György ("Gyurika", 20 éves), és bőgős: Moldován Ilona ("Lénuca", 45 éves).

Nemzetiség szempontjából mindannyian cigányok. A férfiaknak van ugyan foglalkozásuk, de a muzsikálásból élnek. Érdekes jelenség a nő-tag a bandában! Indoklása Ilka Gyuri saját szavaival: "nem kaptunk más bőgőst annak idején, és így a pénz se oszlik meg..."

C. Mivel a hegedűvel nem foglalkozunk, nézzük meg közelebbről a kísérő hangszereket.

1. a. A kontra a harmóniákat szolgáltatja - akkord formájában - a hegedű dallama alá. Kétfajtáját különböztetjük meg:

• hegedűből átalakított;
• mélyhegedűből (brácsából) átalakított hangszert.

Széken mindkettőt használják, és mindkettőt kontrának nevezik! Egyik vagy másik használatát az adottságok, a kényelem, a megszokás szabja meg. Ádám Sándor brácsa-kontrát, Gyurika hegedű-kontrát használ. A hegedű-kontra kisebb, és ennél fogva természetesen kényelmesebb és kevésbé fárasztó, mint a brácsából átalakított.

A hangszer:

Az eredetin végbevitt változtatások:

• négy helyett csak három húrt használnak;
• elmarad az e², illetve a c húr;
• az a¹ húrt egy oktávval mélyebbre hangolják (természetesen egy g húrt húznak egy hanggal fennebb) - ami lehetővé teszi az akkordok szűkfekvésben való megszólaltatását;
• a palló egyenes, ezáltal a húrok egy síkba kerülnek, és egyszerre szólalnak meg;
• az eredeti kulcsokat gyakran cserélik ki mandolinkulcsokkal, mert ily módon könnyebb a finomhangolás;
• ritkán, de még ma is használnak bélhúrokat;
• a lelket ők maguk állítják be, hogy "orgonaszerű" hangzást érjenek el. Ha szükségesnek látják, még a hangszer hasát is "megkoporják" ennek érdekében. Az is előfordul, hogy az egész hangszert a cigány maga készíti el;
• hangszerüket nem festik át, mert "árt a hangnak", és csak ritkán tisztítják a gyantaportól.

A hangolás nem haladja meg a hegedű mély regiszterét, épp ezért nem keresztezi a prímás által játszott dallamot, és pontosan beilleszkedik a hegedű és bőgő közötti regiszter- és hangszínskálába, amit ily módon kiegészít.

A kontravonó eltérései a hegedűvonótól:

• rövidebb;
• vastagabb, ellenállóbb;
• általában az egész vonó egy darab fából van faragva (beleértve a kápát is);
• több rajta a szőr, amely lehetőleg csődörfarokból kell hogy származzon, és amit a szőr végébe font, majd a kapára tekert spárgával feszítenek meg:
• ha bélhúrokat használnak, akkor általában a gyantájuk is puhább, hogy jobban fogjon, amit ők maguk olvasztanak olaj és terpentin hozzáadagolásával;
• a vonót a kontrás készíti el magának.

A hangszerfogás:

• a kontrát függőleges helyzetben tartják, ami a vonóhúzás síkjának megváltozását is maga után vonja: nem vízszintes, hanem függőleges irányú lesz;
• az áll gyakran a hangszer oldalának támaszkodik;
• a kontrát nem vállon, hanem a mellkasnak szorítva tartják;
• a bal kéz csuklója majdnem 90 fokos szögben hátratörik, tartja a hangszer súlyát, a tenyér pedig ráfekszik a hangszer nyakára;
• mivel a nyak beesik a hüvelyk- és mutatóujj közötti gödörbe, a hüvelykujj felszabadul, ellenben a többi összetömörül.

Meg kell jegyezni, hogy a bemutatott tartás sehol sincs előírva. Egyik hangszerestől a másikig már nagyobb különbségeket észlelhetünk, mondhatni a szabály egyetlen meghatározója: a kényelem.

Vonófogás:

• itt is az egyéni megszokás a határozó;
• általában valamivel a kapa fölött, az ujjak természetes esésében fogják meg a vonót, és a szőrt gyakran veszik a mutató- és középsőujj közé, ezzel szabályozván feszességét - még játék közben is;
• a csukló eléggé merev a nagyobb nyomás következtében, mégis megfelelően laza ahhoz, hogy a hangsúlyokat érzékenyen visszaadja.

Habár nincsenek pontos adataink a kontra megjelenésének időpontjáról és módjáról, tehát semmilyen feltételezést nem lehet hitelesen igazolni, mégis megpróbálok néhány logikusnak mutatkozó érv alapján e folyamatra következtetni.

Állításom szerint a kontra a hegedűből alakult ki. Ismerjük már a hangolását,

amely a hegedű legmélyebb regiszterére esik. Érdekes módon azonban, ha a kontrát brácsából alakítják át, a hangolás ugyanaz marad,

habár a brácsa esetében már volna lehetőség mélyebb hangolásra is.

A két prímás - egy kontrás - bőgős felállítású bandákban előfordul, hogy a második prímás besegít a kontrásnak és a hegedűn két húron kontrázik. Olyan eset is előállhat, hogy a kontrás pillanatnyilag hiányzik (például húrt cserél) - ilyenkor csak a hegedűs tölti be a kontrás szerepét.

A román lakosságú magyarországi faluban, Méhkeréken, a megszokott háromtagú bandában a kontrás négyhúrú, domború pallójú hegedűn kontrázik! A hármas-, néha négyeshangzatokat egyfajta gyors barriolage segítségével éri el.

Habár ezek elég nyomós érveknek látszanak - főleg ami a hangolást illeti -, dokumentációs anyag hiányában ez a bizonyítás a feltevés szintjén marad.

2.a. A bőgő vagy gordon adja meg a harmóniák basszusát, és a kontrával együtt, az alapritmust. Két fajtáját ismerjük:

• kisbőgőt - ha csellóból van átalakítva,
• nagybőgőt - ha a megszokott hangszerről van szó.

Az eredeti hangszertől való eltérések:

• legtöbb három húrt használnak, de inkább csak kettőt (s ha nincs több, egy is elég...)
• A hangolása:
  kisbőgő esetén


(reális magasság)

nagybőgő esetén

Mindkét fajtánál bélhúrokat használnak.

2.b. A bőgővonó:

• a kontravonóhoz hasonló, de valamivel vastagabb, rövidebb, és magasabb;
• a szőr még dúsabb rajta;
• mivel bélhúrokat használnak, puha gyantát is készítenek a saját gyártmányú vonó mellé. A kisbőgőt is maguk készítik néha.

2. c A hangszerfogás:

• nagyobb probléma menet közben - ilyenkor a hangszert nyakba akasztják (éppen ezért menet közben majdnem mindig kisbőgőt használnak);
• amikor valamilyen helyiségben játszanak, a kisbőgőt emelvényre, a nagyot pedig a földre helyezik;
• a hangokat nem egy, hanem több egymás mellé szorított ujjal fogják le.

A vonófogás:

Itt sincs általános szabály - a vonót egyszerűen megmarkolják úgy, hogy a hüvelykujj gyakran éri a vonószőrt.

Általában azt a közvetkeztetést vonhatjuk le, hogy mind a hangszerek, mind a vonók fogása rendkívül szabad és változékony. Gyakran előfordul, hogy játék közben is módosítanak rajtuk.