A Művelődés archívumából
XXXIII. évfolyam (1980) 2. szám 27-28. o.
Pávai István
Népi harmóniavilág
Kíséretritmus és tempó együttesen befolyásolja a harmonizálás milyenségét, az említett két alapelv alkalmazásának mértékét. A lassú asszimetrikus „sánta dűvő”
![]()
mindkét lüktetésére válthatnak fogást a kísérőhangszerek, tehát alkalmasabb dallamkövetésre. Az egyenletes lassú dűvő
![]()
minden két egymás melletti lüktetését egy vonóra veszik a kontrán, ezért ritkán kerül sor akkordváltásra az 1. és 2., illetve a 3. és 4. negyed között. A bőgő viszont következetesebb lehet a dallamjátszásban, ha minden negyedet külön vonóhúzásra szólaltat meg.
Ez a kétféle ritmus egymást közvetlenül követő két tánc kíséreteként is előfordul. Gyakran az első dallama azonos a másodikéval, csak a tempó és a kíséretritmus más. Ilyen esetben lehet a legjobban megfigyelni az ebből adódó harmóniai különbségeket. (1. dallampélda)
1. dallampélda
Nyolcados gyors dűvőben
![]()
nagyon ritka az egy vonóra eső két nyolcad közötti akkordváltás, s ha a bőgő külön vonóra is veszi a nyolcadokat, a gyors tempó miatt az 1. és 2., valamint a 3. és 4. lüktetésre többnyire azonos hangot fog. Virtuózabb bőgősök bonyolultabb képleteket is játszanak, de nem a dallamkövetés miatt, hanem inkább ritmikai alátámasztásként úgy, hogy a hangsúlytalan nyolcadokra bejátszott hangok beilleszkedjenek a brácsa akkordjába. (2. dallampélda)
2. dallampélda
Máskor a bőgő a kevésbé hangsúlyos 2. és 4. nyolcad alatt szünetel, ami azt eredményezi, hogy a kontrával együtt vált fogást.
Gyors tempóban, akár dűvő, akár esz-tam kíséret esetén, a dallam csak hozzávetőlegesen követhető. (3. dallampélda)
3. dallampélda
Mivel a bőgősök általában két, sokszor csak egy húron játszanak, gyors tempóban mellőzik a nagyobb, nehezebben elérhető hangközugrásokat. Ezért néha nem fogják sem a dallamhangot, sem a dominánsakkord alaphangját, hanem vagy megtartják az előző hangot (akkor is, ha az nem talál a brácsa akkordjába), vagy az előzőhöz közel eső, az akkordban is előforduló hangot játszanak (tercet vagy kvintet), de az sem ritka, hogy találomra megszólaltatnak bármilyen más, akkordtól idegen hangot. Tehát a bőgőjátékra külön érvényes egy, legkisebb mozgás elvének (lex minimának) nevezhető törvényszerűség, természetesen a tempó függvényében, s tágabb értelemben véve, mint a klasszikus összhangzattanban.
Dallamtól idegen harmónia jöhet létre akkor is, ha domináns akkord jelenik meg a kíséretben, mielőtt ezt a dallam indokolná. Az ilyen előlegezés néha több ütemen keresztül is eltarthat. (4. dallampélda)
4. dallampélda
Ha a prímás más dallamba vált át, a kísérőhangszerek félütemnyi-együtemnyi ideig megtartják az előző akkordot. Ez sokszor dallamismétléskor is így történik, ha nem biztosak benne, hogy a prímás mit fog játszani. A következő dallamot a hegedű kezdheti rövid kis futammal is, amely gyakran egyértelműen meghatározza a következő akkordot.
A régi népi harmóniát nagymértékben meghatározza a kísért dallam jellege és stílusbeli hovatartozása is. A pentaton dallamok kíséretében ritkábban alkalmazzák a funkciós vonzás elvét. Az alábbi példában egyetlen akkord (az E-dúr) értelmezhető dominánsként. (5. dallampélda)
5. dallampélda
Diatonikus dallam, ha kis hangközökből is épül, még lassú tempóban is jobban igényli a funkcionális harmóniát. (5. dallampélda)
6. dallampélda
A tercszekvenciákból, tizenhatodos skálamenetekből vagy akkordfelbontásokból építkező, nyilvánvalóan műzenei eredetű dallamok kíséretében sokszor kizárólag a funkciós vonzás elve érvényesül. Az alábbi példát Lajtha Széki gyűjtéséből idézem (84-85. lap), amelyet ma is játszanak gyors legényes tánc („sűrű tempó”) dallamaként. Előfordul több múlt századi gyűjteményben, így Arany János kéziratos népdalgyűjteményében is, szöveggel. Szöveges szlovák változata is van (lásd Kodály-Gyulai: Arany János népdalgyűjteménye. 1952. 80. lap). Összehasonlításképpen az esztergomi kottás kéziratban zongoraletétben fennmaradt változatát mutatom be, amelyben a harmonizálás is megfigyelhető (kizárólag a tónika és a domináns akkordra korlátozódik). (7. dallampélda)

7. dallampélda