| Folkszemle, 2010. június | 
hozzászólás |
továbbküldés |
nyomtatás |
Martin György
Szék felfedezése és tánchagyományai1
|
„Fekete-piros csütörtök és vasárnap délután - amikor kimenős a lány - fekete-piros fekete táncot jár a járda szöglete. Akár a kéz, ha ökölbe kékül. (Kányádi Sándor 1972) |
A hetvenes évek népművészeti, folklorisztikai érdeklődésében kiemelkedő szerephez jutott a közép-erdélyi Szék sajátos, vonzó, régies kultúrája, amelyet sokáig csak a szakemberek ismertek. Tanulságos nyomon követnünk, hogy a máig is nehezen megközelíthető, elzárt fekvésű nagyközség hagyományainak felfedezése és vonzásköre hogyan terebélyesedett az elmúlt évek során, míg a hetvenes évek elejétől mintegy zarándokhellyé válva, szinte minden más – régebben ismert – magyar népcsoport kultúráját megelőzve, rövid idő alatt beépült a köztudatba, ami elsősorban éppen zenéjének és táncának köszönhető.
Szék múltja
A széki hagyományok felfedezése
1945-től 1970-ig
A hetvenes évek és a táncház
A széki gyűjtések jelentősége
A széki tánckészlet*
Dallampéldák
1 Első megjelenése: Martin 1981a. E tanulmányában leírtakat Martin később újból összefoglalta, de abból az írásából hiányzik Szék tánckészletének (alább, *-al jelölve) ismertetése. Lásd Martin 2000. (1982)
